Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)
Ujváry Zoltán: Két történeti monda irodalmi feldolgozása
Ott fekszik egyre épen a síri bolt ölén. És évről évre híven a férj hozzá lemén, Mereng a halvány arcon, sugártalan szemén, Kezére csókokat hint, könnyel áztatja meg ... Hiába! A dicső hölgy örökre szendereg! A történet a mondában és a versben is kiegészül azzal a hagyománnyal, amely szerint Bosnyák Zsófiát Teplicska falu templomának kápolnájába helyezték végső nyugalomra, ahol a nép csodajelekért könyörög a koporsó előtt. Láthatni őt maiglan megszentelt fekhelyén. A hagyomány emlék ajakrul ajkra száll, Fölötte az utókor szent kegyelettel áll. 2. A halálra ítélt testvérek. A történeti mondák közül Gyulai Pál (1826-1909) lírai hangvételű költeményben - Pókainé - dolgozta fel a halálra ítélt testvérek életéért esdeklő édesanya tragédiáját. A balladához írt jegyzetben Budai Ferenc történetíró (1760-1802) munkáját jelöli meg forrásként (Magyarország polgári históriájára való lexicon a' XV. század végéig, III. Nagyvárad, 1805. 129). Békés Gáspár erdélyi gazdag főúr Báthori István ellen indított csatában Kerelőszentpálnál vereséget szenvedett (1575.jul.19). A Kolozsváron tartott országgyűlés halálra ítélte, de sikerült Lengyelországba szöknie. Az elfogott főurakat, nemeseket, katonákat Báthori kivégeztette. Egynek kegyelmet adott. Budai históriája szerint: „PÓKAI JÁNOS és PÉTER, talán Jakab fiai. Békési Gáspárral együtt hadakoztak 1575 észt. Bátori István Erdélyi Vajda ellen, a' ki a' Sz. Páli Kastélynál való űtközetbenn, őket mind kettőjöket elfogta, és a' Kolosvári Diétáim halálra Ítélte. Mindazáltal az ő édes Annyoknak sok kéréseire, annyira vette magát Bátori, hogy annak szabaddá hagyta hogy két fiai közzűl valamelyiket válaszsza ki, a' ki életbenn maradjon. A' kesergő Anya, a' ki mindenikhez egy forma indúlattal vonódott, hogy ne láttasson egyiketis a' hóhér keze alá adni, a' választást barátira bizta, kiknek Ítélete szerént János mentt a' vesztő helyre, Péter pedig megszabadúltt. Ez a' Péter 1589 észt. hóltt meg, természeti halállal, a' mikor Sombori Lászlóis elmentt az ő utolsó tisztességének megadására. Bihar Vármegyébenn Sámson mellett 202
