Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)
Fazekas Csaba: Somogyi Antal kommentárjai a szatmári 12 ponthoz
vagy „szorgalmi keresményből", vagyis rendszeres jövedelemből. Az elsővel nem lesz sok plusz teendő - vélte Somogyi - hiszen a fentiekben már vázolt általános birtokösszeírás alapján az adófizetési kötelezettség is megállapítható, csak az szükséges, hogy az egyes birtok- nagyságoknak megfelelően adósávokat jelöljenek ki. Somogyi 6 kategóriát javasolt, amelyeket a nagyság mellett a művelt terület fajtája, minősége alapján is „finomítani" kívánt. Az ingó vagyonokat újabb altípusokba sorolta, megkülönböztetve a tőkepénz-, a birtokfelszerelés- (fundus instructus) és kereskedelmi jövedelem-jellegű ingó vagyonokat. Utóbbi három közül az elsőnél és a harmadiknál Somogyi a tőkepénz jövedelménél illetve a kereskedelemből származó bevételnél az adóbevallás intézményének meghonosítását javasolta, kivéve a kölcsön adott tőkepénzeket, ezeknél ugyanis a behozandó „követelőkönyvek" alapján is kivethető adó. A birtokfelszereléseket a szerző nem kívánta adóztatni, mivel amúgy is ingatlanhoz (birtokhoz) kötöttek vagy jövedelemszerzéshez szükségesek, így kétszer adóztatnának ugyanazért. A későbbiekben itt részletes kidolgozást sugall, hiszen más jellegű „instructusai" vannak egy szántóföldnek és juhlegelőnek, amelyet az adóztatásban is érvényesíteni kell. Az adóbevallás elvét a „szorgalmi keresmények", vagyis a rendszeres, például értelmiségi munkából származó jövedelmeknél is célravezetőnek minősítette. A 7. szatmári pontot két összefüggő alpontra osztotta. A monopóliumok eltörlése mellett a közlekedés javítását szorgalmazta. Köztudottnak nevezte, hogy az egyedárusággal összefüggő „céhek is ártalmasok a kereskedés és szorgalom szabadságának és így gátjai az anyagi jóllét növekedésének". A monopólium birtokosa által megszabott magasabb ár és a tényleges érték közötti különbözet nem más - mondta -, mint „egyeseknek fizetett adó", ezért a céhek eltörlése halaszthatatlan. A közlekedés fejlesztése kapcsán a vasutak és a csatornahálózat megteremtéséhez szükséges törvényhozási munkálatokat elégségesnek ítélte (az 1836/25. te. részletesen szabályozta mindezek fejlesztéséhez létrehozandó vállalatokat26), ugyanakkor hangsúlyozta az országos és mellékutak hálózatának korszerűsítését is. Utóbbiról is törvényalkotást szorgalmazott, az útépítést (fejlesztést) pedig részvénytársaságokra akarta bízni, akik az utakon vámszedési joggal rendelkeznének. Az úthasználati díj mértékét ugyanakkor ál2« CJC CD-ROM, 2000. 188
