Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Fazekas Csaba: Somogyi Antal kommentárjai a szatmári 12 ponthoz

ta. Utóbbiak között két tényezőt említett: egyrészt annak kimondását, hogy ha a tulajdonos a zálogba vételi idő letelte után negyedévvel sem váltja vissza birtokát, a zálogba vevő tulajdonába menjen át, másrészt, ha elárverezésre kerül a sor, akkor a zálogba adó legfeljebb az árverésre szabott határidőig élhessen visszavásárlási jogával. „Ez intézkedések nélkül birtokunk mindig háborításoknak leend kitéve, s így biztos hipotékául [= hitelfedezetül] nem szolgálhatván, vagyoni hitelünk jó lábra nem állhat." - jelentette ki összegzőén, s át is tért a szatmári pontokban hangsúlyos, a kortársakat is számos gazdasági szakcikk indítására sarkalló „országos hiteltár" felállításának szükségességére. Somogyi aprólékos számokkal igazolta, hogy külföldi hitelezőknek már most is nagyon megéri kedvező (például 2,5-3 %-os) kamatfeltételek mellett hitelt adni magyarországi birtokosoknak. Ha pedig hazai törvények biztosítják a kamatszedés méltányos feltételeit, akkor a tőkeamortizáció korlátok között tartva az ország javát szolgálja. A szükséges törvényes biztosítékokat az alábbiakban jelölte meg: a hitelképesség feltétele a „jószágok hipotekálása", vagyis hitel- képességének kinyilvánítása, s ennek telekkönyvi bejegyzése, így a kölcsönteher eladás esetén a vevőre átruházható; a törvényhatóságok hivatalaiban erre hivatott tisztviselőt („rendszeres bészedőt") kell alkalmazni, aki a kamatfizetés elmulasztása esetén egy hónapi határidő után árverésre bocsáthatja a birtokot, s eladhatja annak, aki a kamatfizetést is vállalja. (Ha az eredeti hitelfelvevő törleszti a részletet, akkor csak az árverési költségek terhelik.)

A hiteltár felállítására Somogyi egy másik ismert módszert is megfogalmazott, hangsúlyosan ajánlva: az országos hitelbank úgy is létrehozható, ha minden birtokos az ingatlanvagyonának felbecsült értéke kétharmadának megfelelő államkötvényt kapna, s a kapott összeg után 2 %-os kamatot fizetne 50 évig. Egy e célra létrehozandó országos választmány pedig rendszeresen kisorsolna birtokosokat, akik a befizetett összeget készpénzben visszakapják, ami a koncepció körültekintő kidolgozásával középtávon a teljes tőkemennyiség készpénzre váltását elérhetnék. „Ha ezen új pénz és gazdagodási forrás kellőleg fontolóra vétetik, nem marad fenn kétség arról, hogy az ország értéke ezáltal egyedül kétszerülni fog, s ily eredményt néhány család képzelt érdekeinek nem lehetvén alárendelni, természetes, hogy az ősiséget azonnal el kell törleni, nem pedig határidő engedésével az országot hiteltől s annak nagy eredményeitől egy nemzedék kimúltáig megfosztani" - zárta sokatmondóan első közleményét a szerző.

185