Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)
Cs. Schwalm Edit: Adatok az egri kalapos iparhoz
Cs. Schwalm Edit Adatok az egri kalapos iparhoz Egerben a 18. században igen gyorsan emelkedett az iparosok száma. Míg 1720-ban 96,1785-ben már 874 ember él iparból. Először az építőipar lendült fel, ami természetes a török utáni romos városban. Legjobban azonban a ruházati iparból élők száma nőtt. A csizmadiák száma hét évtized alatt 10-ről 133-ra, a szűcsöké 12-ről 64-re, a takácsoké 4-ről 36-ra, a szabóké 12-ről 68-ra, a kalap- és süvegcsinálóké 4- ről 19-re emelkedett. Az iparosok ilyen nagy száma csak azzal magyarázható, hogy Eger püspöki város és megyeszékhely. Nem csak belső fogyasztásra dolgoztak tehát, hanem a roppant kiterjedésű egyházmegye és a vármegye lakosságának is. Nagy szerepe volt a vásároknak, több vármegye vásáraiban árusítottak az egri iparosok. A ruházati cikkeknek nagy kelendőséget biztosított Eger sok szomszédos községe, amelyben a 18. században még alig akadt iparos. Az egri vásárokra érkezők pedig, áruikat eladva (pl. felföldi fazekasok, faedény árusok, alföldi búza-, árpaárusok stb.) itt vásároltak ipari cikkeket.1 Hogy milyen nagy forgalmat bonyolított le egy-egy műhely, jó példa rá egy 1759-ben készített hagyatéki leltár. Davidshoffer nevű kalaposmester hagyatékában 40 tucat kész, és 65 tucat félig kész kalapot találtak.2 Egerben, a különböző iparágak közül a kalaposok céhe alakult meg legkésőbb. 1782. év végén kísérleteztek a céhalakítással. A püspök rendelkezése szerint a felállítandó céh artikulusait be kellett mutatniuk a városi tanácsnak. 1797-ben még nincs meg a szokott módon megerősített privilégiumlevelük. Pedig a mesterek teljes egyetértésre jutottak egymással, és olyan pontokat fogadtak el egymás között, amelyek pótolták a privilégiumlevelet, míg jóvá nem hagyták.3 1817- ben kapták meg a privilégiumot, amit Eger város tanácsa előtt 1819- ben olvastak fel és hagytak jóvá.4 Nem tudjuk pontosan, hogyan ala1 BREZNAY, 1934. II. 216-218. 2 BREZNAY, 1934. II. 217. 3 LÉNÁRT, 1975.160. 4 Az eredeti privilégiumlevél, I. Ferenc pecsétjével ellátva a Dobó István Vármúzeum történeti gyűjteményében van. DIV TD. 80.213.1. 147
