Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Faragó Tamás: Hivatal, rokonság, kommunikáció (Adalékok az értelmis égi léthez a 18. század közepén)

kevés esélye van a sikeres életpályára. (Az a helyzet viszont, mintha a humán értelmiségi a 18. században sem lenne minden esetben mestere az ügyes-bajos dolgok elintézésének, ismerősnek tűnik.)

A jelenkor kommunikációs hálóktól át- meg átszőtt világából visz- szatekintve azt hihetnők, hogy 250 évvel ezelőtti ősünk kényszerűségből szűk környezetébe zártan élt. Történetünk azonban arra figyelmeztet, hogy ez nem olyan biztos. Mint már említettük, Baranya több mint 400 kilométerre van Torna megyétől, mégis folyamatos a kapcsolattartás a Fekete rokonság között, a hírek jönnek-mennek. Mikor Fekete Zsigmond Szirmára költözik, saját bevallása szerint fél év alatt négy levelet is küld postán családjának, vagyis a tetemes távolság ellenére fennmarad közöttük a rendszeres kapcsolat. Természetesen biztosra vehető, hogy e kommunikációs csatornák folyamatos használatához ekkor is némi pénz, tudás és kapcsolatrendszer is kell - amivel nyilván a 18. század közepén sem mindenki rendelkezik.

A társadalom működése - főleg vidéken - e korszakban még archaikus értékekre és kapcsolatrendszerekre épül: privilégiumokra, családi/rokoni kötelékekre, felekezeti egybetartozásra és helyi közösséghez tartozásra. A hagyományos világ embereinek mindennapi életét elsősorban a család, a rokonság és a szomszédság illetve a helyi közösség kontrollja övezi, a hatóságok ebbe csak főbenjárónak tekintett ügyek esetén avatkoznak be. A hitet, a felekezeti hovatartozást azonban ilyennek tekintik, s a kényes kérdések esetében még a korszak mai szemmel nézve igen kevéssé szervezettnek tűnő társadalmában is számítani lehet a hatóság ellenőrzésére, és ha szükségesnek látják, beavatkoznak. Az állam ekkoriban ideológiailag nem tekinti magát semlegesnek, Ausztriában és Magyarországon hivatalosan a római katolikus felekezet támogatja. Ennek ellenére tény, hogy az ellenreformáció a korszakban stílusváltáson megy át, jóval kevésbé erőszakos, mint egy évszázaddal korábban. Ez a szemléletváltozás azonban a vidéki törvényhatóságokban - különösen a dominánsan római katolikus lakosságú területeken - jóval lassabban érvényesül, mint ahogy a központi adminisztrációban végbemegy.

Utólagos következtetés. Jó, hogy ma már olyan világban élünk, amikor a területi közigazgatás maradéktalanul betartja a központi intézkedéseket, az ügyek vitele gyors és szakszerű, nem kellenek hozzá rokonok, ismerősök, és az értelmiségi nem kerül többé konfliktushelyzetbe akkor, ha hite, értékrendszere eltér a felettes hatóságétól. (Vagy vannak áthallásai a történetnek?)

114