Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Faragó Tamás: Hivatal, rokonság, kommunikáció (Adalékok az értelmis égi léthez a 18. század közepén)

Faragó Tamás

Hivatal, rokonság, kommunikáció (Adalékok az értelmiségi léthez a 18. század közepén)

Mottó: historia est magistra vitae

Bevezető

1762. november 15-én Szőllősi Ferenc Borsod megyei szolgabíró kihallgatta Fekete Zsigmond szirmai református lelkészt azzal a váddal kapcsolatban, hogy családját - feleségét és négy gyermekét - csalárdul elhagyta.1 A gyanúsított méltóságteljesen védekezett a vád ellen mondván, hogy nem hagyta el családját, tudtak távollétéről, amely mindössze hat hónap hosszúságii volt és azzal függött össze, hogy állást és lakóhelyet változtatott ti. egy másik református gyülekezet (Szirma) prédikátori stallumát nyerte el. Ha csak ezt az egyetlen kihallgatás kerül a kezünkbe (mert csak ez maradt meg, miután a hozzá tartozó mellékletek szétszóródtak az eltelt közel két és fél évszázad folyamán), akkor a lelkészt érő vád nem tűnik teljesen megalapozatlannak. Hogy lehet az, hogy nevezett hónapokig távol élt családjától? Elképzelhető, hogy ez az eset csak egy, a korszakban viszonylag gyakran előforduló példája a házastársi konfliktusok akkoriban szokásos, a válást pótló (a katolikusoknál a válást helyettesítő) megoldásának,2 a családtól való megszökésnek? Lehet, hogy a korabeli jog- gyakorlat szerint megalapozott volt országos körözést kiadni nevezett ellen?

Szerencsére ezúttal az átlagosnál kedvezőbb helyzetben vagyunk, ugyanis a körözés, valamint a gyanúsított személy egyik megyéből másikba költözése, valamint a háttérben meghúzódó és a kihallgatás során vélhetőleg szándékosan homályban hagyott felekezeti konflik1 Lásd a függelékben közölt kihallgatási jegyzőkönyvet.

2 A római j<atolikusok számára a válás gyakorlatilag kivitelezhetetlen, így egy rossz házasságból való kikerülés egyetlen megoldása csak a különélés - a mindennapi élet gyakorlatában a házasfél elhagyása, az „elszökés" - volt (tekintsünk el most a kriminálisabb megoldásoktól). Noha a válás a protestáns felekezetek tagjai esetében lehetséges, ennek ellenére a hagyományos világ falusi közvéleménye a 20. század előtti időszakban nem igazán fogadta el azt. Még a 19. század utolsó harmadának hivatalos statisztikái is igen kevés elvált személyt mutatnak ki a református vagy evangélikus felekezetű népességben.

108