Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)
Kapusi Krisztián: A miskolci sajtó egy elfeledett alakja: Hoványi Kornél (1881-1932)
novics Vazulhoz ment feleségül. 4 Az urbánus értelmiségi asszimilációs hajlamát demonstrálva, Háy Kornél 1908. július 28-án megkeresztelkedett Budapest VII. kerületének erzsébetvárosi római katolikus plébániáján, a belügyminiszter 34688/1917 - Vl/a. számú rendeletével pedig Hoványira magyarosította a vezetéknevét. Pályakezdő évei Hoványi Kornél munkásságát a magyar Alföldhöz kötötték: szegedi, aradi és nagyváradi lapok redakcióiban dolgozott, zsurnaliszta tapasztalatait pedig már akkoriban is könyvíráshoz használta fel. „Őfelsége és egyéb karcolatok" címmel megjelent gyűjteményes kötetének legtöbb írása Arad közéletét karikírozta: a törvényhatósági bizottság jelentéktelen üléseit, a városatyák oktondiságát, kicsinyes önzését. 5 A témaválasztás és a kötet formátuma megelőlegezte Hoványi később írt miskolci szatíráját 6 , bár Aradon még árnyalatnyit sem változtatott a neveken: kendőzetlenül kifigurázta Károlyi Gyula főispánt, Varjassy Lajos polgármestert, Kovács Vince iskolafelügyelőt és az arra rászolgált képviselőket. „Kicsik és nagyok" című írása egészen más témájú, szerencsére mégis bekerült a kötetbe és megörökítette, hogy Hoványi már aradi újságíróként is gyakran utazott a székesfővárosba, otthonosan mozgott a budapesti éjszakában és közeli barátság fűzte őt Jászai Marihoz. Kellő helyismerettel és kapcsolati tőkével rendelkezett, amikor 1911ben a fővárosba költözött. Előbb a Budapesti Napló, majd a Pesti Tükör munkatársaként dolgozott, érdeklődésének fókusza változatlanul az önkormányzati működésre irányult. Vehemensen kritizálta a fővárosi képviselők telek- és házvásárlási spekulációit, a sertésszállítási panamát, a Gerbaud pavilon bérleti ügyét stb. Közgyűlési felhatalmazással indított Bárczy István polgármester sajtópert Hoványi ellen, az esküdtszék viszont felmentette az újságírót, elismerte bizonyítékainak hitelességét. Hoványi még évtizedekkel később is szívesen idézte az országos visszhangú eseménysorozat részleteit: 1913-ban „egy fiatal újságíró állott a budapesti esküdtbíróság előtt. Egy fiatal, de akkor már egy évtizede harcos újságíró, akit a főváros akkori tanácsa öt rendbeli rágalmazás vétségéért ültette a vádlottak padjára. (...) Erről az újságíróról az akkor uralmon lévő munkapárt nagy elterjedtségű lapja vezér4 Reggeli Hírlap, 1932. április 7. 5 Az „Őfelsége és egyéb karcolatok" nem tünteti fel a megjelenésének helyét és dátumát, az Országos Széchényi Könyvtár katalóguscédulája szerint Aradon, 1910 körül adták ki a könyvet. 6 Ajánlással indul mindkét kötet, az aradit „Dr. Barabás Bélának Arad díszpolgárának ajánlja tisztelettel a szerző", a miskolci első mondata pedig a következő: „Ajánlom ezt a munkát Bottlik József urnák, a kiváló magyar politikusnak, a polgári demokrácia széleslátókörü, céltudatos vezérharcosának". A két kiadvány egyaránt oldalakon keresztül közli a megjelenést támogató kereskedők reklámjait. 7 Hoványi K. é.n. 29 - 32. p.
