Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)
Tóth Péter: A varázsló cigányasszony a XVIII. századi forrásokban
berohantak és a házban lévőket körülfogván, mindenféle kérésekkel, kártyahányással, szerencsemondásokkar lekötötték a figyelmüket és eközben sok pénzt eltulajdonítottak (érdekes, hogy sehol sem az összes pénzt, hanem mindig csak annak egy részét). 6 Az ebben a két idézetben leírt eseményeket időben 400 év, térben pedig több száz kilométer választja el egymástól. Szereplőik cigány asszonyok, a férfiak szinte egyáltalán nincsenek jelen. A tér- és időbeli távolság azt sugallja, hogy általánosítható jelenséggel állunk szemben. Mindkét esemény lényege, hogy az asszonyok jóslással, varázslással elvonják a figyelmet és ezáltal értékeket tulajdonítanak el. Úgy látszik, a cigányasszonyok tettek is annak érdekében, hogy varázsló hírébe kerüljenek. Legalábbis arra utal egy 1778-ból való Abaúj vármegyei per, amelynek során öt abaújkéri cigányasszonyt azzal vádoltak, hogy mérgezett pálinkával megölték a falu bíráját. Az ekkor kihallgatott tanúk szerint az egyik vádlott azzal dicsekedett, hogy „vagyon olyan botja, hogy ha azt a botot magánál hordja, a törvény meg nem fogja, és hogy füve is volna néki olyan, hogy nem félhet ő semmitül semmit." 1 - A kassai seborvos egyébiránt nem találta nyomát a mérgezésnek és a gyanús szerről is, ami az asszonyoknál talált dobozban volt, kiderült, hogy csak törökbors (piper Turcicus). Ennek alapján azt várnánk, hogy gyakoriak legyenek az olyan boszorkányperek, amelyekben a vádlott cigány asszony - érdekes módon azonban ilyen perek alig fordulnak elő. Tulajdonképpen csak egyetlen klasszikusnak mondható boszorkánypert ismerünk Csongrád megyéből, ahol a vádlott is és a tanúk jó része is biztosan cigány, s amelyben ugyanazok a hiedelemelemek szerepelnek, amelyeket más boszorkányperekből is jól ismerünk. A többi per, amelyekben bűbájossággal vádolnak cigány asszonyokat (és mindig csak őket, férfiakat sohasem), első látásra is abban különbözik a klasszikus boszorkányperektől, hogy a vádlottak soha nem a maguk érdekében folyamodtak a varázsláshoz, hanem mindig felkérésre tették azt. 6 Abaúj vármegye levéltára, Törvényszéki iratok, fasc. 41. nr. 21. - Nem tartozik ugyan szorosan a tárgyhoz, de érdemes megjegyezni, hogy a vétkesek közül hét embert börtönöztek be, a többit visszatoloncolták, de mivel a visszatoloncoltak között sok volt a rongyos és mezítelen gyerek, ezért egy szekeret és két lovat meghagytak nekik, valamint pénzt is kaptak útiköltségre, hogy ne kényszerüljenek lopni az úton. 7 Abaúj vármegye levéltára, Törvényszéki iratok, fasc. 7. nr. 19. 8 Schräm Ferenc: Magyarországi boszorkányperek I— III. köt. Budapest, 1970. I. kötet, 280— 297. p.
