Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Tóth Péter: A varázsló cigányasszony a XVIII. századi forrásokban

A varázsló cigányasszony a XVIII. századi forrásokban TÓTH PÉTER Az a férfiak uralta közigazgatás, amelyik a XVIII. században a cigányokról a forrásokat létrehozta, elképzelni sem tudta, hogy ez a társadalom esetleg másképpen is szerveződhet, mint a sajátja és így a nők szerepe is különbözhet benne attól, amit megszokott és természetesnek vett. Ez az oka annak, hogy az összeírok például csak a cigány férfiak foglalkozására voltak kíváncsiak. Pedig a férfiak - szerintük a családfők - foglalkozása korántsem azonos a megélhetési móddal: ez kiderül például egy 1766-ban készült Tolna megyei összeírásból, amely több, kovácsként és muzsikusként számon tartott cigányról is elmondja, hogy feleségeik kéregetéséből élnek.

1 Ez a megjegyzés összevág azzal, amit a modern szociológiai kutatásokból tudunk, hogy tudniillik a cigány családok megélhetése az asszonyok munkáján alapszik.

2 Ennek megfelelően a cigány asszonyokról, a csoporton belül betöltött szerepükről nem sok mindent árulnak el közvetlenül a forrásaink. A rendeletek is mindössze az öltözködésükre térnek ki és e tekintetben eltiltják őket egy bizonyos, lepedő-szerű ruhadarab használatától, amelyet olykor köcölének neveznek: ezt némely kutatók, tekintettel a cigányok indiai eredetére, szeretik a színpompás és értékes szárihoz hasonlítani, de sokkal valószínűbb, hogy egy olyan ruhadarabról van szó, amely alkalomadtán védett az időjárás ellen, de szállítóeszközül is szolgált - és emellett nevet is adott a „lepedős cigányoknak". Annál több adatot szolgáltatnak a peres iratok a cigány asszonyokról is. Ezekből kiderül, hogy a hatóságok igen gyakran vádolták őket házasságtöréssel, ami miatt rossz színben is feltűnhetnének, ha nem tudnánk: az esetek túlnyomó többségében mindössze arról van szó, hogy a korszakban a cigányok, ellentétben a hatóságokkal, egyáltalán nem érezték szükségét annak, hogy együttélésüket az egyház is megerősítse. Azt is érdekes látni, hogy szinte egyáltalán nem fordulnak elő olyan perek, amelyekben cigányasszonyokat gyermekük elveszejtése miatt vádoltak volna (mindössze egyetlen ilyen perrel találkoztam eddig, de az abban elhangzott vádbeszédből is inTolna megyei Levéltár, Tolna vármegye közgyűlési iratai, 1766. fasc. 4. nr. 713. 2 Stewart, Michael például az asszonyokhoz a „munka", „felhalmoz" és „háztartás" fogalmakat társítja. Lásd: Daltestvérek. Az oláhcigány identitás és közösség továbbélése a szocialista Magyarországon. MTA. Szociológiai Intézet. Szociálpolitikai értesítő, 1994/2. 239. p.