Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)
Gyulai Éva: A Zsámboky-címer mint embléma - Adalékok az őrdaru (grus vigilans) heraldikájához
n(um) lunium, medicum clarissimum — ajánl Sambucus. 11 A Iunius-embléma (felirata: Neglecta virescunt - Az elhanyagoltak kizöldellnek) epigrammája barátját magasztaló költemény. Ahogyan a repkény gondozatlanul is zöldell és kúszik fel a falra, úgy azok, akik az erényt helyezik az első helyre, hiába nyomja el őket a gyűlölség, maguktól, minden segítség nélkül virulnak ki. 12 Iunius ugyancsak orvos volt és filológus, a görög-latin szövegek kutatója, kortársai „második Erasmusként" emlegették. Mint a legtöbb korabeli humanista tudós, ő is szerzett költeményeket. Mindketten barátjuknak mondhatták kiadójukat, Antwerpen híres nyomdájának alapítóját, a jeles humanistát, Christophe Plantint, aki a könyvkötői mesterséget hagyta ott a könyvkiadás kedvéért. Iunius, szokatlan módon, nemcsak emblémát, szimbólumot, „témát" vett át barátjától, ami egyébként az emblematika lényegi vonása, hanem egy teljes fametszetet, mégpedig éppen Zsámboky címerét, humanista költőként azonban más epigrammát írt alá, s az inscriptio is változott, ezzel a jelképrendszer is. A címert nem kellett újrametszetni, hiszen Plantin nyomdájában már megvolt a dúc. Hadrianus Iunius: ERUDITIONIS DECOR CONCORDIA, MERCES GLORIA 13 Cor pedibus iunctis, rostris concordibus aurum Naupliae prendunt, munera sancta, grues, Gloria debetur studiis, atque assecla merces; Concordesque animos candor vbique decet. (Az egyetértés a műveltség dísze, a dicsőség a jutalma. Lábukkal közösen szívet, csőrükkel aranygyűrűt tartanak a Nauplios-féle darvak szent adományként, dicsőség jár ugyanis a tudományokért, s együtt jár a jutalom is; s az egyetértő lelkeket mindenütt tündöklő fényesség övezi.) A két embléma egyezését már korábban is felismerte a kutatás, 14 de nem tulajdonított különösebb jelentőséget a dolognak, pedig ez a humanista amititia egyik legszebb példája, talán az sem véletlen, hogy az epigrammák közös szimbóluma a harmónia, egyetértés, Iunius egyenesen egyetértő (lati11 Buck 1982 38-39. pp. 12 Varga 1966. 196. p. 13 Közli: Henkel-Schöne (szerk.) 1996. 819. p. 14 Varga 1964. 219. p., 1966. 190-191. pp., Henkel-Schöne 1996. 819. p.