Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Pozsgai Péter: Paraszti háztartás és munkaszervezet

Csajanov elemzése és megállapításai úttörő jelentőségűek voltak a pa­rasztcsalád nagyságára, a parasztcsaládok „fejlődési ciklusára" vonatkozóan összefüggésben a paraszti gazdálkodás eredményességével. Csajanov egy olyan demográfiai modellt dolgozott ki, amelyben a házasságkötéstől a nők termékenységi időszakának lezárulásáig 26 éven keresztül vizsgálta a csalá­don belüli termékenységet, s ezáltal a családnagyság változását. 16 A családi fejlődési ciklus különböző szakaszaiban a gazdálkodást döntően befolyásol­ja, hogy a családi gazdaságban van-e már munkára fogható gyerek. A csa­ládciklus kezdeti tizennégy évében a fogyasztó-dolgozó arány egyre nő a fo­gyasztók javára - az újabb és újabb születendő gyermekekkel -, így a mun­kát végző családtagokra egyre nagyobb teher hárul, a munka-fogyasztási egyensúly egyre alacsonyabb szinten jön létre, azaz az életszínvonal válto­zatlan körülményeket feltételezve fokozatosan csökkenhet. Átlagosan a ti­zenötödik évben - Csajanov maga is hangsúlyozta azonban, hogy ez a váltás fokozatosan történik nem egyik évről a másikra - belép a munkavégzők közé a még csak „félig munkaképes" elsőszülött gyerek, úgy fokozatosan enyhül a fogyasztók által a családi gazdaságra nehezedő terhelés. A családi gazdaság hatékonyságának csúcspontját akkor éri el, amikor már a kisebb gyerekek közül többen is munkaképessé válnak 17 , az idősebbek pedig vagy még nem érték el a házasulandó kort, vagy mint fiatal házasok továbbra is a családban maradnak, növelve a rendelkezésre álló munkáskezek (és egyben a fogyasztók) számát is. 18 Csajanov kiemelte, hogy az orosz paraszti csalá­dokra nem jellemző ugyan a nyugat-európai nukleáris jelleg, de a családcik­lus különböző szakaszaiban (pl. fiatal házasok, vagy öreg házaspár) jelent vannak a nagycsaládok mellett. 19 Az átlagosan egy családra jutó családtagok száma azonban lényegesen magasabb volt, mint Nyugat-Európában. (A szá­zadforduló utáni Oroszországban általánosak voltak a többgenerációs csalá­dok, ahol a fiatal házaspáron és gyermekeiken kívül nagyon gyakran ott éltek a férj, vagy a feleség szülei, vagy még nem házas testvérei.) 16 Csajanov a különböző zemsztvo statisztikák alapján a házasulandó nők átlagos életkorát 20, míg a férfiakét 25 évnek vette, s ettől az életkortól kezdve a nők 45 éves koráig - szülőképes koruk végéig - átlagosan három évnek vette azt az időszakot, amikor egy „túlélő" gyermek szü­letik (aki nem hal meg csecsemőkorában és feltételezhetően megéli munkaképessé válását). Chayanov 1966, 57. Lásd erre és az életciklus elemzésekre részletesebben: Pozsgai P. 2001a. 265-281. 17 Természetesen életkori és nemi sajátosságoknak megfelelő munkáról van szó. 18 A falusi kézművesség és a paraszti háztartások összetételére és munkaszervezetére a 18. századi Magyarországon lásd Faragó T. 1985a, 1985b. 19 A háztartások dinamikus megközelítésére és ciklikus mozgására általában (egyéni, családi, háztartási ciklusok) lásd Faragó T. 2000. 461-469. (különösen: 366-467). Egy kiemelkedő lo­kális esettanulmány alapján a háztartásciklusok rekonstrukciójára lásd Heilig B. 2003. 211­223.

Next

/
Oldalképek
Tartalom