Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Pozsgai Péter: Paraszti háztartás és munkaszervezet

Paraszti háztartás és munkaszervezet* POZSGAI PÉTER Bevezetés - egy elmélet születése Az orosz közgazdasági gondolkodás képviselői a 19. század utolsó harmadá­tól fokozatosan fordultak az orosz parasztgazdaságok vizsgálata felé. Az első világháború előtt már körvonalazódott az az irányzat, amely a későbbi­ekben a „szervezési és termelési iskola" néven vált ismertté. Az említett is­kola képviselői - akik közül A. Ny. Cselincev, Ny. P. Makarov, A. A.- Rib­nyikov, A. Ny. Minyin és G. A. Sztugyenszkij voltak a legjelentősebbek ­célul tűzték ki a paraszti gazdálkodás szerkezeti sajátosságainak feltárást, belső gazdasági-termelési racionalitásának megértését. Csajanov fő müve, A paraszti gazdaság szervezése bevezetőjében a következőket írta ezzel kap­csolatban: „Ezt megelőzően [a 20. század tízes éveiről van szó - P. P.] a parasztgazdaságot csak a népgazdaság akkori fejlettségi szintjéből kiindulva elemezték, azaz csak egyfajta ösztönösen működő, félig naturális népgazda­sági alakulatként, míg máskor adófizetési forrásként, a városi iparcikkek belső piacaként vagy épp a városba áramló proletarizálódó falusi réteg által biztosított olcsó és kimeríthetetlen munkaerő forrásaként közelítették meg. Voltak olyanok is, akik bizonyos társadalmi-politikai megfontolásokból kiindulva olyan szilárd támpontokat kerestek a falusi életformában, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy kivédjék a „kapitalizmus fenyegető rémét", s ezért a falusi földközösséget, illetve a kézműves artyelek formáit kutatták." 1 A század elején, az 1905-ös forradalmat követően mélyreható társa­dalmi és gazdasági változások jelentkeztek a földművelés legalapvetőbb formáiban éppúgy, mint népgazdasági szinten. A külföldi tőkebefektetések jelentősen felgyorsították az orosz ipar modernizációját, és a világgazdasági konjunktúra is egyre jobban kedvezett a mezőgazdaságnak, így a mezőgaz­dasági termékek oroszországi belső piaca is jelentősen bővült. Ezzel a fo­lyamattal párhuzamosan gyorsan fejlődtek a piaci árukapcsolatok a paraszt­ságon belül; a tőkés viszonyok megjelentek és rohamosan elterjedtek a ke­reskedelemben is. Egyre nagyobb méreteket öltött a szövetkezeti mozgalom, és rendkívüli gyorsasággal szaporodtak azok a szervezetek, amelyek a me­zőgazdaság támogatását és az agronómiai segélyszolgálat megszervezését tekintették központi feladatuknak. * A.V. Csajanov elmélete és alkalmazhatósága a társadalomtudományi kutatásban. 1 Chayanov, A. V. 1966, 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom