Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Kubinyi András: Gercse. Egy Buda melletti kisnemesi falu és lakói

adja el néhai Fóris Imre özvegye, Dorottya, aki néhai Fóris István fia néhai Demeter leánya volt, a nagyapjától örökölt teljes gercsei birtokrészét elég magas összegért, 300 forintért.

12 (Imrét különben 1502-ben és 1510-ben tanúként említik az oklevelek.) Fóris Dorottya nem lehetett Mihály vagy György leszármazottja (a nagyapját Istvánnak hívták), az viszont Lőrinc, vagy Imre esetében nem zárható ki. Dorottya férje távoli rokona lehetett, nem pedig egy beházasodott jobbágy, aki felvette a nevet, ugyanis Dorottya, aki apai örökségét 1511-ben eladta, 1513-ban gercsei nemesi kúriájában lakott, ami csak a férje hagyatéka lehetett.

13 Henci Balázsra és le származó ttair a még visszatérve a két különböző évből említett tanúkat, stb. figyelembe véve 24 férfira maradt fenn legalább két adat, azaz az összes 30,4 %-ára. Az 1460-ban említett Fóris Mihály még 17 évig, 1477-ig, Henci Balázs pedig 9 évig, 1469-ig fordul elő hasonló minőségben. Mind a kettő 1460-ban hitelesnek nem tekinthetően 50 évesnek van megadva, így Fóris 62-72, Henci 54-64 éves koráig cselekvőképessége teljében még biztosan élt. Kettőjüket nem számítva a többi 22 átlagban 18,5 évig mutatható ki tanúként, stb., közülük kettő (Búza Jakab, 1502-1509 és Sebestyén János, 1519-1526) 7, egy (Fóris Imre) 8, tíz fő 10 és 19 év, hét 20 és 28 év között, egy pedig (Leány János, 1485-1515), 30, egy másik viszont (Henci Miklós, 1484-1525) 41 évig. A birtokperekben más, főként tekintélyesebb birtokosok által kiállított tanúk, eskütársak, megyei esküdtek és szolgabírák, a nagybírák által kiküldött királyi emberek nem tartozhattak a legfiatalabb felnőtt férfiak közé, így feltehetően legalább 25-30 évesek lehettek. Átlagban tehát (a 18,3 évet tekintve) 40-50 éves korukban halhattak meg, de voltak olyanok, akik megérték ötvenes-hatvanas éveiket is. Sajnos, a gercsei nemesek feleségeire, leánygyermekeire kevés adat maradt. Ez különben természetes is, a nők ritkábban fordulnak elő forrásaikban, ahogy arra már Fügedi Erik is rámutatott.

14 Ez azért is kár, mert kisnemesek által lakott településeken jobban kell számolnunk nem-nemesekkel kötött házasságokkal. Az ilyen férfihez hozzáadott nemes nőnek természetben kellett kiadni a leánynegyedet, azaz az apai birtok egy negyedét. Noha az ilyen férjek, és a házasságból született fiaik nemességét Werbőczy annak ellenére nem ismerte el, hogy nemesi földön gazdálkodtak, hosszabb ideig, amennyiben ez ellen a rokonság vagy szomszédság nem emelt óvást, őket 12 Dl. 106083. 68-69. 13 Uo. 172-173. 14 Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia demográfiai viszonyai. In: Történeti statisztikai évkönyv (1963-1964) 38, 45-48. - U.ő: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp. 1970. 7. - U.ő: A Szentgyörgyi Vincze család. In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11 (1972) 261.