Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Viga Gyula: A Bodrogköz piackörzetének alakulásához

latok nem a vármegye határai között szerveződtek, ám a comitatus földrajzi helyzete és térkapcsolatai befolyásolták a lokális központok kialakulásának feltételeit is. Ebből a szempontból Zemplén középső és felső része erősen periférikus jellegű. A belső piacokra is rányomta a bélyegét, hogy a térségnek nincs szabad királyi városa, s kamarai vagy földesúri mezővárosok kapják meg a lokális centrumok szerepkörét. Pontosabban a térség gazdaságitársadalmi fejlődése nem tudja kialakítani azokat a településeket, amelyek egy térségi hierarchiában meghatározó szerepkörhöz jutnának.

2 Gyengén fejlett az oppidumok hálózata is, s bár a mezővárosok a kézművesség és a kereskedelem csomópontjai a térségben már a prekapitalista korszakban is. Éppen a fentiekből következik, hogy a vásárok és piacok a 19-20. században is meghatározó szereppel bírtak a vizsgált terület árucseréjében. Meghatározó jelentőségűek a Bodrogköz árucseréjének kapcsolatrendszerében a földrajzi feltételek, amelyek ebben a vonatkozásban főleg az úthálózatban jutnak kifejezésre.

3 A vízrendezéssel ennek belső szerkezete változik ugyan, de a kapcsolatok fő irányai megmaradnak: a Bodrog- és Tiszavölgy észak-déli összekötő szerepe mellett, elsősorban a külső, Nagymihályt Ungvárral összekötő út jelentősége marad változatlan. A trianoni határok megvonása felerősíti a kelet-nyugati útvonal (Bodrogszerdahely-CsapMunkács), főleg persze vasútvonal jelentőségét, hogy aztán a második világháborút követő új, a Szovjetunió felé húzott keleti határ Agcsernyőt is végállomássá tegye a belső piacok számára. (Természetesen elzáródtak ezzel a korábban - Munkácson át - Kisvárdára, ill. a Tiszántúlra vezető kereskedés lehetőségei is).

4 Anélkül, hogy az előzményekkel részleteiben foglalkoznék, utalok arra, hogy a Felső-Bodrogköz mai központja, Királyhelmec már 1214-ben szabad piaccal bírt, s Lelesz, Szerdahely, Kövesd, Perbenyik és Nagytárkány települések az 1400-as évek első harmadában vásárokat tartottak. Lelesz mezőváros bírája 1407-től maga intézkedett a kereskedők vitás ügyeiben. Igen korai adatok szólnak arról is, hogy a bodrogköziek Kisvárda 1337-től szabadalmas vásárát - együtt a Tiszántúl más vásáros helyeivel - látogatták.

5 Takács Péter és Udvari István a Mária Terézia-féle úrbérrendezést előkészítő úrbéri bevallások (investigatio, 1772) adatai alapján tárták fel Zemplén vármegye népének életmódját, benne a vásározás főbb jegyeit.

6 A beval2 Zemplén vármegye gazdálkodásához: Makkai László (szerk.) 1966.; Erdmann Gyula 1986. 301— 376.; Takács Péter-Udvari István 1992. 3 Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984. 76. 4 Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984. 64.; A vasút történetéhez: Palotás Zoltán 1990. 45-48. 5 Siska József 19S6. 209. 6 Takács Péter-Udvari István 1992.; A vásározásról: Takács Péter-Udvari István 1989. 359-381.