Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Üveges Tamás: Temetőkutatás Miskolcon

A mindszenti temető lakóházakhoz való közelsége pedig mintegy szimbóluma az élet és halál közti elválaszthatatlan kapcsolatnak. Ami tehát minden temetőről nyugodt szívvel elmondható, az alvó törté­nelem nem felzaklatja, hanem megnyugtatja azt, aki ideérkezik. Érdemes azt is végiggondolni, hogy melyik felekezet miként őrzi meg halottait, hiszen a zsidó temetési szokások tiltják a holtak egymásra temeté­sét, vagy a holtak áthelyezését, megbolygatását, míg a keresztény kultúrkör­ben egy családi sírbolt, ahol egymásra temetkeznek az emberek bevett gya­korlat. A sírjelek, szimbólumok elsődleges célja az elhunyt elhantolási helyé­nek jelölése, az elhunytra vonatkozó adatok fenntartása. A sírjelek pedig igazodnak az elhunyt vallási hovatartozásához. A római katolikusoknál a sírkereszt, kereszt, a protestánsoknál afejfa, a zsidóknál pedig a sírtábla SL jellemző. A sírjelek koronkénti stiláris változása sokban függ attól, milyen nyersanyagra dolgoztak. A zsidóság sírjeleit feliratokkal, a katolikusok faragással, kovácsoltvas munkával, a protestánsok pedig vésett, vagy faragott formákkal díszíti. Ha feliratokat olvassuk, láthatjuk, hogy a zsidóknál, és a katolikusoknál egyszerűbbeket, míg a protestánsoknál hosszabb szöveget is felvéstek a sír­ra. „Katona Susikát - zárja ezen gyászos sír bolt: bús szülőit ide várja - ki fő reményök volt. Midőn 16 tavaszt ért aratni ment a pályabért január 29-én 1857. Szeretett s igen megsiratott kedves leányát atyai kebelére zárandó e sírba követte nemes Czekey Katona Josef elhunyt élete 56-ik évében"' A sírköveken az előlap sík felületein egymást kiegészítve helyezkednek el a díszítmények és a feliratok, melyek általában a felső kétharmad részét foglalják el a lapnak. A díszítmények között geometrikus és figurális motí­vumokkal találkozhatunk. Az ábrázolások közül a leggyakoribb (mind a zsidó, mind a katolikus, mind pedig a református temetőben találkozhatunk vele) a szomorúfűz. A szomorúfüzre több magyarázat is létezik, de a leggyakoribb, vagy legelter­jedtebb, hogy ez a fa a szomorúság fája. De gondolhatunk arra is, hogy az elhunyt távozásával új élet fakad, és a földből vétetett ember végleg a föld­höz köttetik, de most már egyértelműen az ég felé törekszik s csak az itt maradtak bánata köti már ide. Megtalálhatjuk még a különböző virágokat is, így a reformátusoknál a tulipánt, a katolikusoknál pedig a rózsát. Amennyiben fiatalon elhunyt em­ber sírjához érünk a virágot általában bimbós formájában találjuk a síron, annak jeleként, hogy az ott nyugvó élete virágjában távozott szeretteitől. Az 3 Avasi Református temető egyik szegélyköve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom