Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)
Dobrossy István: Tapolca, Diósgyőr és Hejőcsaba Miskolchoz csatolása 1945-ben
A háború utáni új infrastruktúra szükségességének és megépítésének jelei is tettenérhetők: „Csak a műszaki vezetés centralizálásával lehet megoldani az úthálózat modern igényeket kielégítő fejlesztését. Kijelölni a főforgalmi útvonalakat, megállapítani a város meghatározott körzeteit (bérházak, üzleti negyed, kislakásépítések, gyárnegyedek, bűzös övezetek). A közlekedés egységes irányítása teszi lehetővé az új területek szükséges és előnyös bekapcsolódást az új városszerkezetbe. Miskolcon e két település bekapcsolása, vagy átcsatolása esetén megépíthető az Avason keresztül a Tapolcára vezető út, s a Tapolca-Diósgyőr közötti út is. Hozzájuk csatlakozhat az az úthálózat, amely összeköti a városrészeket és egészen új területeket von be a városias fejlődésbe." 45 Az előterjesztés Miskolcot fontos kultúrközpontnak tekinti, s feltételezi ha a város lakossága az egységesítés után meghaladja a 100 0000 főt, nem lesz akadálya régi törekvések megvalósításának, tehát a jogakadémia mellett az egyetem létesítésének „Miskolc naggyátételének alapja az egyetem, ennek megvalósítása pedig közérdek.". A városi tanács közgyűlési előterjesztése és határozati javaslata Diósgyőrt és Hejőcsabát együtt kezelte, s mint fontos politikai szempontot kiemelte, hogy bár Miskolc a vidéki városok sorában Szeged és Debrecen után a harmadik helyet foglalja el, de ha a városlakók összetételét nézzük, a „városi elem" Miskolcon a legnagyobb létszámú, tehát a Miskolc politikai szempontból a főváros után a második városa az országnak. (Az indoklás szerint Szegeden az összlakosság 36,4%-a, Debrecenben 22%-a őstermelő, míg Miskolcon őstermelők csak Hejőcsabán laknak, s számuk a város lakosságának csupán 4,9%-a. Ezzel szemben Miskolc lakosságának 95%-a „városi elem", s az egész lakosság városi tömbökben él!) Ez a politikai „szempont" valóban áthatotta és befolyásolta a városvezetés gondolkodását Miskolcon, hiszen 1946-tól mind gyakrabban találkozunk azzal, hogy „Miskolc a fővárosra figyel", s a fővárosnak „kötelessége a borsodi iparvidéket segíteni, mert az ipari munkásság egységes, nagy tömbben itt él és dolgozik, életkörülményei és hangulata befolyással van az országos közhangulatra is." 46 A Miskolchoz csatolt Diósgyőr a IV. és V. számú közigazgatási kerületét jelentette - az ekkori előterjesztés szerint - úgy, hogy előbbi a „diósgyőri-vasgyári" kerület elnevezést kapta, míg utóbbi a „diósgyőr-vári" kerületként szerepelt. Gálffy Imre polgármesteri tervezetében egy közigazgatási alközpont is szerepelt Pereces-bányatelepen 47 A közigazgatási iratokból úgy tűnik, hogy mind Diósgyőrben, mind pedig Hejőcsabán ellenvetés nélkül, „kitörő lelkesedéssel" fogadták a kultúrB.-A.-Z. m. Lt. XXI. 503/a. 16 959/1945. B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 503/a. 164. kgy./1945. B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 503/a. 107/1946.
