Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)
Dobrossy István: Tapolca, Diósgyőr és Hejőcsaba Miskolchoz csatolása 1945-ben
évszázadban Tapolca lakosságának összetétele megváltozott (egyre kevesebb a „bennszülött", tősgyökeres tapolcai, s egyre több a „betelepülő"), a város Tapolca jogállását mindenkor presztízsként fogja kezelni, nem múltja, gyógyfürdője, hanem mindenkori személyes érintettsége miatt is. Diósgyőr Miskolchoz csatolása A XIX. század közepére, végére Diósgyőr egykori történelmi központi szerepét elvesztette. Bár 1877-ben Miskolc még utoljára megváltja az uradalomhoz kapcsolódó földesúri terheit, 1878-ban a Diósgyőri Koronauradalom is - mint régóta formalitás - megszűnt. Az uradalmi terület települései új jogi státust kapnak, Diósgyőr is megjelenik, mint önálló település. Az önállóságát még nem, de települési egységét megbontani látszik az 1868-ban létesített állami vasgyár körül alakuló kolónia. A kolónia, mint a soknemzetiségű gyári munkások telepe tudatos tervezési elképzelés, koncepció eredménye, mint ahogyan folyamatos építése, fejlesztése is az volt. Saját infrastruktúrájával, stabil közegészségüggyel, szolgáltató rendszerével képes volt önálló településként is funkcionálni. 37 (A XX. század elején „gyári gyarmat"-nak nevezett településen nemcsak kórház és gyógyszertár, óvoda és iskolák voltak, templom és posta, fürdő és uszoda, hanem az élelmiszer ellátásnak olyan „intézményei", mint a vágóhíd, mészárszék, sütöde, tejcsarnok, a vásárlás lebonyolítására Konzum, saját víztározó, vendéglő, s a munkások szórakozási, de kulturális igényeinek kielégítését is szolgáló munkás étterem.) A kolónia lakóinak önállósodási törekvései 1874-ben kezdődtek el, s az elszakadási mozgalom - a gyár vezetői által is támogatva - 1909-1910ben elérte XX. század eleji csúcspontját. A történelmi fejlődés eredményeként az uradalmi településközpont Diósgyőr mellett önálló településként jelenik meg Újdiósgyőr és a Vasgyár. A XX. század első-második évtizedében Diósgyőr lakosságának többsége már az anyatelepülésen kívülre esett. Az anyaközség Borsod vármegye közigazgatása alá tartozott, a gyár viszont önállósággal rendelkezett. A gyár és a kolónia 1909-ben válaszút elé állította Diósgyőr elöljáróit. A három lehetőség a következő volt: Diósgyőr támogatja a gyári kolónia önállóságát, de ebben az esetben egyedül marad, s elszigetelődik. Ha nem támogatja, akkor nélküle (vagy vele) meg kell kísérelni a rendezett tanácsú várossá válást, amely azonban még nem jelenti a megye fennhatósága alóli kikerülést. A harmadik lehetőség a település Miskolchoz csatlakozása úgy, hogy törtéVö. Olajos Cs. 1998. 184. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 803/a. 11. kgy./1918„ 803/a. 359. kgy./1910.
