Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Dobrossy István: Tapolca, Diósgyőr és Hejőcsaba Miskolchoz csatolása 1945-ben

hejőcsabai határból, tehát Miskolc is benyúlik a csabai határba. Hejőcsabának a Tapolca felé eső részen van saját mészgyára, de az alapanyagot Tapolcáról szállítják ide. A település egykori téglagyára is miskolci alapítású. így természetes igényként vetődik fel Görömböly és Hejőcsaba Miskolchoz csatolása, mint a megszületni készülő Nagymiskolc leendő új déli kerülete. „Miskolcnak egyébként is kevés a földművelési területe és így a három terület a művelési ágak helyes arányát hozza létre. ...az egyesítéssel kaptunk a Tetemvár, az Avas, a Pipis és a Ruzsin dombok (dűlők) alatt Görömböly déli határáig egy páratlan fejlődésképességű útvonulatot az Alföld hegyszegélyén keleti fekvéssel és kilátással a Tiszáig a pesti országút mentén, amely vonalon a város fejlődése már ki van alakulva, az biztosított.

17 A közigazgatás gyakorlata szerint, s tekintettel a város és a megye felhőtlennek nem nevezhető kapcsolatára, Végh Árpád azt rögzítette, hogy mielőtt a város Tapolca fejlesztésére, építészeti képének alakítására országos pályázatot írna ki, a települések egyesítéséről előbb értekezni kell Görömböly és Hejőcsaba képviselő testületével, majd megállapodást szükséges kötni Borsod megye közgyűlésével e települések átengedésének mikéntjéről. A megye Tapolca, Görömböly és Hejőcsaba kapcsán „okvetlen megértőbb lenne, mint a diósgyőri csatlakozás kérdésében, mert ez okvetlen közérdeknek tekintendő."

18 1933-ban a „hétköznapok gyakorlatában" azt látjuk - a szomszédos települések kért, vagy kívánt csatlakozása kapcsán - mint amit 1929-ben Zsedényi Béla megfogalmazott. Határozottan kiállva Nagymiskolc megteremtése mellett, úgy vélte „Miskolc Diósgyőrrel és Hejőcsabával csaknem teljesen egybeépülve, e két községgel együtt, ma már különösen a szellemi és kulturális élet beállításában nézve a kérdést, teljes és zárt egységet alkot." Vizsgálódásából levonja a következtetést, hogy a közel 20 000 lakosú Diósgyőrrel nincsen gond, mivel „társadalmi tagozottságában is teljesen homogén Miskolc társadalmával, teljes mértékben részese és osztályosa a miskolci társadalmi és kulturális életnek."

19 Hejőcsabával azonban más a helyzet, mert lakossága főleg mezőgazdaságból él. Zsedényi a nagyvárosok jellegzetes perifériális lakosságát látja bennük, ami - véleménye szerint - azért nem jelenthet gondot, mert az itt élők lélekszáma Miskolc lakosságának legfeljebb 7-8%-a lehet. Görömböly és Tapolca, mint számokban is kifejezhető tényező nem szerepel számításaiban. Görömböly-Tapolcát és Lillafüredet mint kirándulóhelyet tekinti, s a bükki turisztika részévé teszi.

20 A Zsedényi17 Reggeli Hírlap, 1933. június 18. 18 Végh Á. 1933. 8. 19 Zsedényi B. 1929. 37-88. 20 Zsedényi B. 1929.45.