Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Tarcai Béla: Források Miskolc hadtörténetéhez 1919-1948

kolci 13. gyalogezrednél kezdte. Mint vállalkozó kedvű tiszt több átképző tanfolyamon vett részt: sízett, rohamkiképzést kapott, végül a pápai ejtőernyősöknél kötött ki. Járt a szovjet fronton, s ott meg is sebesült. 1945 elején a Dunántúlról kalandos körülmények között tudott visszajutni Budapestre. Az alakulóban lévő honvédelmi minisztérium Miskolcra vezényelte a 7. honvéd kerület mozgósítási osztály élére. A tervek szerinti 7. hadosztály megszervezés nem sikerült, de Bárczy továbbra is Miskolcon maradt különféle beosztásokban. 1949-ben a nyugdíjazását kérte. Közgazdasági szakképesítést szerzett és ilyen beosztásokban nagyvállalatoknál dolgozott. Közben érdeklődése az irodalom felé fordult. 1952-ben a fronton szerzett sebesülés következtében megvakult. Legjelentősebb munkája az 1981-ben megjelent Zuhanóugrás című terjedelmes visszaemlékezés, amely a két világháború közötti társadalom, de különösen a hadsereg szellemének kemény bírálata. A visszaemlékezés a második világháború eseményeibe és az azt követő idők zűrzavaros világába torkollik, sok miskolci vonatkozással. 6. Szalay Tibor a miskolci VII. gv. tarackos tüzérosztály parancsnoka a szovjet frontról visszatérve, 1944. március 19-e után beteget jelentett, illegalitásba vonult és csatlakozott a miskolci ellenállás katonai vonalához. A háború utolsó hónapjaiban Pfister Jenő gimnáziumi tanár bújtatta. Miután a vörös hadsereg Miskolcot elfoglalta, a szovjet parancsnokság Szalayt a MÓKÁN karhatalmi szervezet és a város katonai parancsnokságával bízta meg. 1945. február végén a Jászberényben szerveződő 1. magyar gyalog hadosztály parancsnokává, ezredessé, majd rövidesen vezérőrnaggyá léptették elő. 1946 februárjában elbocsátották a hadseregből, 1950-ben a nagy tisztogatási hullám őt is elérte: összesküvés és hivatali hatalommal való visszaélés vádjával életfogytiglani fegyházra ítélték. 1955-ben amnesztiával szabadult, 1966-ban hivatalos útlevéllel Svédországba emigrált. 7. Kaffka Zoltán vk. ezredes 1944-ben Kiss János altábornagy ellenállási mozgalmához csatlakozott, és részt vett a fegyveres felkelés előkészítésében. 1945 februárjában a honvédelmi minisztériumban a gyalog hadosztályok szervezését irányította. Ennek kapcsán helyezték Miskolcra a VII. honvéd kerület parancsnoki beosztásába. 1945 nyarán, már vezérőrnagyként 8 tiszttársával együtt ellenforradalmi szervezkedés és fegyverrejtegetés vádjával letartóztatták. Az ügy tárgyalásával kapcsolatos 1946 áprilisi híradások - érdekes módon - Kaffkáról már nem tesznek említést. Társait részben elítélték, részben felmentették.