Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Veres László: Vallon telepek és telepesek Észak-Magyarországon a XV.-XVI. században

akkor a nádor, vagy a király személyesen döntött. Az adókat maguk használhatták fel, s öröklés terén saját nemzeti szokásaik szerint járhattak el. Továbbá mindenkor királyi oltalom alatt álltak és ezért a fő- és köznemesek semmiféle sérelmet nem követhettek el rajtuk. 1241-ben a tatár hordák betörése óriási pusztításokat okozott Magyarországon. Úgy látszik, hogy a vallon települések átvészelték a tatárjárás pusztításait, mert 1272-ben újból kérték V. Istvántól kiváltságaik megerősítését. 1285-ben pedig a vendégek IV. László elé járultak, hogy az V. István által megerősített korábbi kiváltságaikat érvényesítse, ami meg is történt. A vallon népesség számában is gyarapodott a XIII. század második felében. Erre utal az, hogy Olaszliszka és Bodrogolaszi lakói létrehozták Tállya települését, melynek első említése egy 1248-ból származó oklevélből ismert. Tállya lakói Olaszliszka és Bodrogolaszi vallon telepesek gyermekei voltak, akik a szőlőtermelésre az előző településeknél is alkalmasabb helyet keresvén hozták létre Tállyát, mint új települést, s nagy szorgalommal művelés alá fogták a hegyek déli lejtőit, cserjét-bokrot, itt-ott erdőt irtva, máshol füves térséget törve fel. Tállya, tehát ez a vallon, ófrancia nevű település másodrajzás eredményeként jött létre. Az észak-magyarországi vallon telepek XIV-XV. századi történelme teljesen homályban marad. A források vélhetően a szőlővel, a borral összefüggésben azért nem foglalkoztak velük, mert időközben Magyarország déli részén a Szerémség borvidéke tett szert különös jelentőségre az ott lévő vallon, olasz településekkel. Az itteni bortermelésben, szőlőművelésben kiemelkedő Francavilla szerepe, mely vallon település 1150 táján jött létre. A lakosság származását őrzi a város fölött emelkedő hegység szláv neve is, Fruska-Gora, ami Frank-hegységet jelent. A XVI. századtól ismét felértékelődött az észak-magyarországi borvidékek szerepe. Az ország jelentős része ekkorra török uralom alá került, a szerémségi borvidék is elpusztult. A század végére Eger és környéke is török hódoltság alá került, s ezzel itt véglegesen megszűnt a vallonok, majd a később rájuk települt és őket asszimiláló németek szerepe a szőlőművelésben, a borkészítésben. Virágzásnak indult viszont a szőlőtermesztés TokajHegyalján és ez a töröktől kevésbé veszélyeztetett vidék az elkövetkező századokban hegemón szerepet töltött be az ország borellátásában, a borkereskedelem révén az ország gazdasági életében. Közvetett és közvetlen bizonyítékokkal alátámasztható, hogy a török veszély közeledtével a Szerémségből vallon vagy vallon származású szőlőművelőket telepítettek át TokajHegyaljára. Erre utal egy új és a későbbiekben igen fontosnak számító szőlőfajta, a furmint megjelenése, valamint csak a vallon telepesek körében ismert, majd elterjedt metszőkés alkalmazásának felelevenítése. Itt kell meg-