Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)
Kapusi Krisztián: A miskolci sajtó egy elfeledett alakja: Hoványi Kornél (1881-1932)
érzékenysége) indokolta népszerűségét, és nem az általa képviselt - generális defenzióba szorult - liberális, demokrata értékrend helyi támogatottságának köszönhette, hogy élete végéig tagja maradt a törvényhatósági bizottságnak. Politikai identitásában mérsékelt, társadalmi kapcsolataiban határozott balra tolódás történt a húszas években. Egyedül ő fogta pártját az 1931. márciusi közgyűlésen Reisinger Ferencnek, amikor a szociáldemokrata országgyűlési képviselő nyomban leszurkolta a hangneméért kiszabott 50 pengős bírságot, hogy tovább beszélhessen. 62 Hoványi a törzshelyén, a Pannónia kávéház páholyában a Reggeli Hírlap ellenzéki korszakának kulcsfiguráival (Fazekas Sámuel alapítóval, Dévényi Miklós szerkesztővel, Soltész Imre riporterrel) ült egy asztalnál, annál, amelynél Reisinger is szertartásosan fogyasztotta az ebéd utáni feketéjét. 63 Az ideológiai és üzleti (ugyebár Hoványi és Fazekas afférja a Reggeli Újság lapcím körül) szembenállásuk emlékét halványította a Horthy-korszak aktuális problémáinak halmaza. Az erősödő antiszemitizmus, a korlátozott választójog és a protekcionizmus sodorta közös platformra a liberális Hoványit és a mérsékelt, „polgári" szociáldemokratákat. Újságíróként 1926-ig publikált rendszeresen, a Reggeli Hírlapban, és később is folytatott nyilvános levelezést e napilap hasábjain. Fazekas kockáztatott Hoványi esetenként vakmerő hangvételének és témaválasztásának felvállalásával, az adódó kellemetlenségek mégsem befolyásolták kapcsolatuk baráti jellegét. Inkább mások hányták Hoványi szemére a felelőtlenségét. Ungár Mór éppen a Reggeli Hírlapban emlékezett „egy politikai cikkére a választások idejéből. Kemény, gerinces cikk volt. Fogadta (Hoványi - K. K.) a gratulációkat, sütkérezett a nagy és kemény embereket megillető dicsőségben. De jött a kir. ügyész és azt mondta, a cikkben nemzetgyalázás van, az lázító és izgató tartalmú, tessék csak felelni ezért. Ön, a nagy ember, igen kicsi lett egyszerre, siránkozott, hogy Ön csak egy fizetett újságíró, Önnek Fazekas főszerkesztő parancsol, ő diktálta a cikket, a cikk tartalma az Ön nézetével nem egyezik és elhárított magáról minden felelősséget. Szóval: a dicsőséget Ön arassa, de Fazekas fog ülni". 64 Hoványi válaszát sokféleképpen értelmezhették, az mindenesetre kiderült soraiból, hogy a közös ellenzéki sors és a kávéházi barátság sem kúrálta tünetmentessé az 1919-ből eredő „vörösfóbiáját". Ungár levelére felelve, tagadta, hogy dicsekedett volna „azzal az úgynevezett választási cikkel, amely miatt Fazekas Sámuelt elítélték. Ellenkezőleg, én (Hoványi Kornél - K. K.) soha sem azonosítottam magam a Thurzó Nagy L. XIX. köt. 36. p. ' 3 Fazekas Gy. 1976. 32. p. * Reggeli Hírlap, 1928. január 22.
