Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Kapusi Krisztián: A miskolci sajtó egy elfeledett alakja: Hoványi Kornél (1881-1932)

czi Taplót" (Miskolci Napló) és a „Keverkolczi Lövőt" (Magyar Jövő). „Cserepes" szerkesztő, alias Fazekas Sámuel ügybuzgalmát elismerte, a szatírában megjegyezve, hogy minden áldott nap hajnali négy órakor, hóna alatt angol, francia, német lapokkal érkezett a redakcióba. A Reggeli Újság nem jött össze, Hoványinak azonban hetilap nélkül, az A Reggel szerkesztése és a cikkezés mellett is bőven akadt elfoglaltsága. A miskolci első kerület zömmel vasutas családjai 1917. december 27-én törvényhatósági képviselőjükké választották Hoványi Kornélt, aki a város parlamentjének előkészítő munkálataiban a szegényápoldai szakbizottság tagjaként vett részt.

28 A törvényhatóság legaktívabb képviselői közé tartozott, delegálói elégedettek voltak szerepléseivel, hiszen ciklusról ciklusra újraválasztották, egészen élete végéig. Kivételt jelent az 1919-es időszak, amikor a változó viszonyoknak megfelelően átalakult - és néptanáccsá keresztelt képviselőtestület 1919. március 8-án Hoványi nélkül ült össze. Tisza István elkötelezett híveként, Hoványi keserűséggel fogadta 1918. október 31. éjszakájának fejleményeit. A polgári gondolat nevében kritizálta az októberizmust, mint a proletárdiktatúra forradalmi szellemét palackjából kiszabadító, könnyelműen demagóg tömegmozgósítást. Lapjában - a polgárság felrázása végett - élesen bírálta az anarchisztikus jelenségeket. A helyi Nemzeti Tanács már a Károlyi érában támadta Hoványit annak ellenséges magatartása miatt, 1919. január 8-i ülésében rosszallóan elemezte az A Reggel tudósítását, mely beszámolt a vasúti munkásoknak egy cipőrakományt elsikkasztó akciójáról. Hoványit maga elé idézte a Nemzeti Tanács és helyesbítő nyilatkozat közzétételére kötelezte.

2 Egyre többen észlelték viszont a forradalom „kisiklását". Hoványinak a polgárság szervezett védekezését szorgalmazó és az A Reggel 1919. február 5-i számában megjelent felhívását kilencvenketten írták alá. A visszaütés akkor már övön alul csattant. Február 9-én Hoványi a saját lapjában, tervezett vezércikke helyén a nyomdászok nyilatkozatát találta. A szedést - lényegében cenzúrát gyakorolva megtagadták, mert szerintük a tárca „olyan hangon és nemben volt megírva, amely feltétlen maga után vonta volna az eddig nyugodtan gondolkozó és viselkedő munkásság és polgárság kitörését, amelyre véleményük szerint sem a város polgárságának, de legkevésbé a tisztességes sajtónak nincs szüksége".

30 Hoványi a jogállam illúziójától hajtva tiltakozott másnap a nyomdászok sajtószabadságot sértő fellépése ellen, pár nap múlva viszont felhergelt tömeg tette számára egyértelművé a folyamat visszafordíthatatlan27 Hoványi K. 1922. 39. p. 28 B.- A.- Z. m. Lt. IV. 1903/a. 28, 54/1918. 29 Thurzó Nagy L XIII. köt. 39. p. 30 Thurzó Nagy L. XIII. köt. 45. p.