Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Somorjai Lehel: Nagy-Miskolc koncepció a XX. század elején

,^Nagy-Miskolc" koncepció a XX. század elején SOMORJAI LEHEL A 20. század kezdete Miskolc város életében jelentős változásokat hozott. 1909-ben elnyerte a város a törvényhatósági jogot és ezáltal végleg elszakadt a megyei közigazgatástól. A törvényhatósági jog megszerzésével Miskolc egyértelműen ÉszakMagyarország legfontosabb városa lett. Földrajzi fekvésénél fogva, az ekkorra már kiépített vasúti hálózat a városra nézve kedvező elhelyezkedése révén kiterjedt vonzáskörzettel bírt, környékén jelentős vasérc- és kőszéntelepekkel. A régió történelmi központja, Kassa a 20. századra sokat vesztett jelentőségéből, nem tudta azt a fejlődést produkálni, mint Miskolc, mind pénzügyi téren, mind a lakosság számában elmaradt riválisától. A 20. század első negyedében (1910) Miskolc több mint 50 000 lakost számlált, s ezzel a 14. legnagyobb város volt Magyarországon. Szembetűnő a fejlődés, hiszen 1869-ben a város lakossága csak 21 000 fő volt, tehát 40 év alatt Miskolc lakosainak száma több mint a duplájára nőtt. Azonban a „népességrobbanást" nem követte ipari, gazdasági téren ilyen arányú fejlődés. A XX. század elején ez volt Miskolc legnagyobb ellentmondása, s a kiút keresése változatos fejlesztési tervekben öltött testet, amiknek zöme csak terv maradt, illetve, csak kevés jutott el belőlük a megvalósításig. Ez az időszak a „meghiúsult álmok" korszaka a város életében, s ez nem csak az első világháborúnak volt köszönhető. A város társadalma a nagyarányú fejlődés ellenére is „kisvárosi-mezővárosi" maradt. Zömében kisiparosok, kiskereskedők, mezőgazdasági foglalkozásúak társadalmával találkozunk Miskolcon, s ez a társadalmi összetétel nem felelt meg a nagyarányú ipari fejlődésnek. Miskolcon sohasem voltak jelentős nagy vagyonok, Miskolc nem rendelkezett komoly „tőkearisztokráciával". A város vezető pénzügyi elitje (túlnyomórészt bevándorolt kereskedők, földbirtokosok) viszonylag néhány évtizedes múltra visszatekintő vállalkozásoknak köszönhették gazdagságukat, melyek - országos összehasonlításban - zömében középvagyonnak minősültek. Régi úgynevezett patrícius vagyonokkal Miskolcon csak elvétve találkozunk. Amilyen gyors ütemben nőtt a város a 19. század utolsó harmadától, a fejlődés eredményeképpen olyan gyorsan jött létre a várost vezető közepes vagyonú „tízezres"-ek társadalma. Ezek a vagyonok azonban improduktívak, konzervatívak voltak. A néhány évtized alatt kiskereskedőből, szegényebb földbirtokosból meggazdagodott réteg a növekvő anyagi helyzetének