Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Fazekas Csaba: Egy miskolci plébános a reformkori egyházpolitikában

telnek nevezni s emiatt az idézett törvény színe alatt ellenem panaszt emelni éppen oly kevéssé lenne joga bármely polgári hatóságnak is, mint nincsen azon esetben, ha a lelkipásztor előleges figyelmeztetései s tanítása által arra bíratik rá bármelyik rész, hogy a szándéklott vegyes házasságra lépéstől álljon el. Az érdeklett törvénycikk, mint világos szavai mutatják, nem a katolika egyház jogainak korlátozására, hanem evangélikus társaink megnyugtatására s biztosítására hozatott, s ha annak értelmét a lelki dolgokra is ki lehetne terjeszteni, az a katolika egyház életerejét támadná meg, s fel kellene tenni az akkori törvényhozó testről, hogy az éppen ekkor, midőn evangélikus társainknak jogot s igazságot akar szolgáltatni, az alkotmányunkkal egykorú katolika egyházat lényegéhez tartozó hatalmától lelkiekben minden polgári hatóságtól, függetlenségétől kívánta volna megfosztani. Ismételve érdeklett rendeletem bizonyos esetekben megváltoztatá igenis a több, mint ötven éves gyakorlatot, azonban erre a már levelem elején érintett, az egész katolika egyházat érdeklő okon kívül egyéb, honunk helyzetéből merített nagy fontosságú okok is voltak, melyek terjedelmesen kifejtvék kérdéses pásztori leveleinkben, s több püspöktársaimnak némely vármegyékhez intézett nyilatkozataikban, melyekben előadott elveket, okokat s nézeteket részemről is egészen magamévá teszem s melyekre az egész kérdést illetőleg általánosan hivatkozni elégnek tartom, biztosan feltehetvén, miként a vegyes házasságok nagyszerű kérdését érdeklő ezen oklevelek a nyilvánosság jelen korszakában a tekintetes karok és rendek élénk figyelmét ki nem kerülték.

55 Nem hagyhatom érintetlenül azon állítást, miszerint a felzavart családi viszonyok kiegyenlítése, s a már-már nyugtalankodni kezdő nép lecsendesítése kívánná pásztori leveleim visszahúzását. E részben nagy kiterjedésű megyémből mind e mai napig nemcsak nyugtalanító tudósítás nem érkezett hozzám, sőt inkább mindenfelől azon örvendetes biztosítást vevém, miszerint híveim főpásztori rendeleteimet derült kebellel fogadták, s a kat. anyaszentegyház abban kifejtett elveinek s tanításának szívvel és lélekkel hódoltak. Noha másrészről méltán lehetne aggódnom, nehogy a tekintetes karok és rendeknek azon (bármily szándékból eredett) határozatuk által, miszerint a köznépet e kérdéses tárgyban felvilágosítani s némileg a kat. lelkipásztorokat a helységek bíráinak őrködésök alá rendelni szükségesnek vélték, szomorú következményű félreértéseket szüljön, s legalább egyes esetekben A célzás arra vonatkozik, hogy több vármegye került hasonló konfliktusba a területileg illetékes püspökkel. Pest vármegye rendelkezése ellen például az esztergomi és kalocsai érsekek, továbbá a váci és székesfehérvári püspökök is tiltakoztak, melyek a sajtóban is megjelentek. Ld. pl. Nemzeti Újság, 1841. 11. sz. (február 6.) 42-43., 12. sz. (február 10.) 45-46., 13. sz. (február 13.) 50., 14. sz. (február 17.) 53., 15. sz. (február 20.) 57-58. p. Hasonló konfliktusba került Temes megye a csanádi, Bereg a munkácsi, Zólyom a besztercebányai püspökkel stb.