Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)
Fazekas Csaba: Egy miskolci plébános a reformkori egyházpolitikában
ször akkor kért szót, amikor szóba hozták, hogy a passiva assistentia amúgy is meglévő törvénytelenségét tovább fokozza, hogy a házasulandók előtt elmondott hitforma nem azonos a rendes házasságkötéseknél alkalmazottal, továbbá nem is az esketésre feljogosított plébánosok mondják el azt. 19 Thassy maga és paptársai nevében ünnepélyesen kijelentette, hogy Pyrker idézett levelében - előírta az egyháziaknak, miszerint „a vegyes házasságok esetében a hit formáját a házasulandók előtt maguk mondják el". (Ez azért is különös, mert az edelényi esetben Illyés a kántort küldte a házasulandókhoz, hogy passiva assistentia útján jelentse be az ifjú párnak házassága létrejöttét.) A vármegye ezt a bejelentést tudomásul vette, és az aggodalmat alaptalannak tekintette, hiszen az imént ismertetett határozatban a népnek a szolgabírák általi felvilágosításával - és abban a papok kötelességeinek megjelölésével - ez a veszély valóban kiküszöbölhetőnek bizonyult. Thassy másik bejelentése ugyanakkor nagyobb horderejű kérdéshez kapcsolódott. 20 Az 1647/14. tc. alapján létrehozandó törvényszék intézménye ellen - amennyiben „az az egyházi dolgokra, s az egyházi önbíróságok alatt is álló személyekre általánosan kiterjesztetett" - „az egyházi jussoknak feltartása tekintetiből" ünnepélyes óvást jelentett be. A bejelentés értelemszerűen alapjaiban ítélte el és bélyegezte meg a liberálisok egész érvrendszerét, és e vitapont mögött a házassági ügynél jóval több: az állam-egyház viszony eltérő értelmezése állt. A katolikus egyház kiváltságolt helyzetének fenntartása szempontjából indult ki, és ezért a papságnak világi bíróság elé idézését rendi állásával összeférhetetlennek minősítette. A liberális felfogás ezzel szemben a papot is az állam egyenjogú polgárának szerette volna láttatni, akire törvénysértés esetén ugyanazok a jogszabályok irányadóak, mint bárki másra. Thassy - a korabeli katolikus egyházi vélekedésnek megfelelően - ezért emelte fel tiltakozó szavát, és követelte, hogy óvása a vármegye jegyzőkönyvébe is bekerüljön. A vármegye végzése az óvás tényét megörökítette ugyanakkor a kifogásolt rendkívüli törvényszék felállításával kapcsolatosan leszögezte: „nem a megye közönsége, hanem az idézett törvény állítván fel [azt], a törvény elleni óvásnak egyáltaljában helye nincs, de a megye közönsége által hozatott határozatok eránt is a kevesebbségben maradott fél óvást helyesen nem tehetvén, ha azt részére sérelmesnek véli, annak orvoslását csak törvényszerűleg követelheti, ennélfogva kérése nem teljesíthető"." 1 Március folyamán sem a reformellenzékhez tartozó közéleti személyiségek, sem az egyháziak nem tétlenkedtek. Illyés Ferenc plébános hosszú leu B.-A.-Z.m.Lt. IV.A. 501/a. 138. köt. (1841) 234. sz. 20 B.-A.-Z.m.Lt. IV.A. 501/a. 138. köt. (1841) 236. sz. 21 A határozatot röviden a sajtóban is megjelent: Pesti Hírlap, 1841. 23. sz. (március 20.) 184. p.
