Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Fazekas Csaba: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei adalékok a „kádári konszolidáció" egyházpolitikájához

[sic!] keresztül is igyekeztek zavart kelteni. Akadt tehát mindkét irányba működő pap, de általában mégis a passzív várakozási álláspontra helyezkedés volt a jellemző. Nyílt és szervezett ellenállás a termelőszövetkezetek szervezésének időszakában megyénkben nem volt tapasztalható. Ez a papság körében kialakult helyzet érthetővé válik, ha tudjuk, hogy a hivatalos egyházkormányzat, valamint az országos papi békemozgalom is a szocializmus építő törekvéseinek megsegítésére kötelezte magát. Itt külön kell említeni, hogy a megyében élő felekezetek közül a református papság fejt ki legnagyobb aktivitást társadalmi rendünkhöz való közeledésben, ami érthető kisebbségüknél és a társadalomban elfoglalt egzisztenciális helyzetüknél fogva. A katolikus papság merevebben zárkózik el a napi problémáktól. Természetesen minden felekezetű papság közeledésében első fokon az egyházmentő szándékot kell látnunk. Azt mondják, hogy az egyház isteni eredetű és az minden társadalmi rendtől függetlenül volt, van és lesz. Csupán a helyes beilleszkedés módját kell megválasztani. Közeledő törekvésüket érthetővé teszi az is, hogy a nemzetközi erőviszonyok megváltozása a legagresszívebb nyugati köröket is megfontolásra készteti. Hogy mennyire rugalmasak államunkhoz való közeledésükben, arra megemlítem az alábbi példát. Ez év április 6-án a Megyei Hazafias Népfrontnál tartott katolikus békebizottsági ülés alkalmával a felsővadászi gör. kat. esperes a következőre tett javaslatot a papság felé: „Kedves Oltártestvérek! A következő időkben legyen a jelszavunk a 4 T betű. Ez azt jelenti, hogy templom, tanács, termelőszövetkezet, társadalom." Ugyancsak ide kívánkozik megemlíteni, amit a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, Káldi Zoltán jelentett ki az egyik lelkészi munkaközösségi ülésen papjai felé, ami így hangzik: „Ha megtudom, hogy valaki nincs jóba a tanácselnökkel vagy a párttitkárral, annak kitaposom a belét!!!" Mácsai Imre szerencsi főesperes pedig a következő módon hívta fel a papság figyelmét az egyik bizottsági ülésen: „Szép a virág egyenként is, de csokorba kötve sokkal szebb és felemelőbb! Szép az egy szál virág is, de fontos esetekben sértő lenne csak egy szál virággal hivalkodni." Utána megmagyarázta, hogy mire érti ezt. Arra, hogy van ugyan elszórtan békepap vagy olyan pap, aki önmagára hagyatva végzi a békemunkát, de ezt a munkát nem elég szórványosan végezni, hanem vegyen ebben részt kivétel nélkül minden megyénkben élő pap. így nem történhetik olyan, hogy a papság egyetemének tudomása nélkül egyéni akciók follyanak. [sic!] Mácsai főesperes azzal fejezte be ezt a felhívását, hogy „mi az örök igazságot hirdetjük és ezt az adott keretekben kell végeznünk, de úgy, hogy az újszerű legyen, mert csak a mai igényeknek megfelelő újszerűséggel tudjuk biztosítani az emberek igényeit az egyházak tanításának irányában." Ugyanezen az értekezleten vetődött fel az a javaslat, hogy nem-e lehetne megszervezni államigazgatási segítséggel, hogy a falukon élő papság gyakrabban találkozhasson a községi párttitkárokkal, mert hiszen a pap is ugyanúgy szellemi és ideológiai téren segítője és tanítója az embereknek, mint a pártitkárok. A megye területén élő papságnak az a része, mely még nem tette le az Állami Eskü-jét, ez év május 5-én a Megyei Tanács Elnöke előtt ennek a kötelezettségének eleget tett, és így megyénkben ebben a vonatkozásban nincs lemaradás. Következtetésem és javaslatom az egyházpolitikai munka továbbvitelét illetően: Továbbra is Pártunk egyházpolitikájának útmutatása szerint, az Állam és az egyházak között kötött egyezmény alapján állva a kölcsönös bizalom légkörének megteremtését kell szorgalmaznunk. Természetesen nem tévesztve szem elől azokat a sajátosságokat,