Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Fazekas Csaba: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei adalékok a „kádári konszolidáció" egyházpolitikájához

alapján történik. Az elmúlt években a nők felvilágosítását, nevelését elhanyagoltuk, a nők világnézeti nevelését a Nőtanácsok elhanyagolták, ugyanakkor a klérus a tevékenységét elsősorban nők között fejtette ki. A párton belüli helyzet sem megnyugtató a megyénkben. A korábbi évek eszmei, politikai zűrzavara, az ellenforradalom hatása megmutatkozott a vallás elleni harcban is. Az ellenforradalom után e kérdésekkel pártbizottságaink, pártszervezeteink csak egyes esetekben, de rendszeresen és szervezetten nem foglalkoztak. A más irányú munka miatt e munka irányítására pártszervezeteinknek sem ereje, sem ideje nem volt. Az ellenforradalom után közvetlenül megyénk párttagsága körében olyan nézetek terjedtek el, mintha pártunk valamiféle engedményt tett volna vallási kérdésekben. Sokan úgy vélték, hogy az „új" helyzet lehetővé teszi a párttagság részére is a vallás szabad gyakorlását. Elferdítették a lelkiismereti szabadság helyes értelmezését, azt úgy magyarázták, hogy azzal nem fér össze a vallásellenes harc szabadsága. Erre hivatkozva szerte a megyében magánügynek kezdték tekinteni a vallást, s ezzel együtt pártszervezeteink nagy többségében lemondtak a vallásos nézetek elleni harcról is. A vallás elleni harcban közömbösség lett úrrá. A helyzet ilyen alakulásának okait a következőkben látjuk: a. ) Pártbizottságaink, de főleg pártszervezeteink többsége még ma is tanácstalan vallási kérdésekben. Nem ismerik az állam és egyház közötti megállapodásokat, nem ismerik azokat a rendelkezéseket, amelyek megszabják az egyházakkal való érintkezés jogi alapjait és módszereit. Hasonló tájékozatlanság tapasztalható a tanács szerveink részéről is. A papság ugyanakkor annyira tudja jogait, hogy azt még túl is lépi. Hozzájárul ehhez az is, hogy a papoknak tudásban, általános műveltségben általában nem lehet partnere a párttitkár vagy a tanácselnök. Ha ezt nem tudják kellő eréllyel, határozottsággal ellensúlyozni, bizonyos fokú kisebbségi érzést vált ki a párttitkárban, tanácselnökben. b. ) A másik okát abban látjuk, hogy pártszervezeteink megyénkben nem foglalkoztak tervszerűen és rendszeresen a párttagság világnézeti nevelésével, magukkal a vallásos párttagokkal, a vallásos nézeteik, szokásaik leküzdésében. Több olyan pártszervezetünk van, ahol a párttagság egytől egyig templomba jár, ahol a párttagok anyagilag támogatják az egyházat. Az edelényi bányák környékén több bányász a szénjárandóságát a papnak adta. Sok párttag ez évben is gátlás nélkül íratta be gyermekét vallásoktatásra. c. ) Pártszervezeteink nem foglalkoznak megfelelően a vallásos hívekkel és a papsággal. Több pártszervezetben a vallásos híveket egyben reakciósoknak is tartják. Voltak megyénkben viszont olyan pártszervezetek is, amelyek a hívek vallási érzékenységére hivatkozva nem tartották időszerű kérdésnek a vallásos ideológia s a klerikális reakció elleni harcot. Nem fogadható el a párttagság részéről az a nézet sem, amely szerint a papot „leleplezni", „érveket" gyűjteni járnak templomba. Helytelen ugyanakkor az a szektáns nézet is, hogy nem állunk szóba a papokkal, még ha állásukból el is engedik (Alsózsolca, Kacs, tanácselnökök), mert nem akarnak a papokkal szemben opportunisták lenni. d. ) A pártbizottságok, pártszervezetek propagandamunkájában az elmúlt évek során megyénkben sem érvényesült a tudatos eszmei, politikai harc a vallásos nézetek leküzdésére. A szűkebb körű - a pártoktatás, pártiskolák tematikájában szereplő - anyagokon kívül a vallásellenes és antiklerikális propaganda rendszeres végzése elmaradt. Ilyen témákkal a pártbizottságok, pártszervezetek egyes esetekben, főleg a hitoktatásra való jelentkezést megelőző időkben foglalkoztak. A propaganda munkában a pártszer-