Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Holopcev Péter: „Eltanácsoltak" II. (Adalékok a miskolci kitelepítés történetéhez)

1951-ben készült el a kitelepítettekre vonatkozó végrehajtási utasítás.

55 Ennek alapján: a nemkívánatos elemek kitelepítése egyes erre a célra kijelölt területekre történik. A kitelepítettek az új lakhelyükön kérhetik, hogy a megye vagy az ország más részén lakó ismerőseikhez, rokonaikhoz költözhessenek. Ehhez a kérelemhez csatolni kell a rokon, ismerős nyilatkozatát, amelyben kijelenti, hogy őt befogadja. Ezt a nyilatkozatot a helyi tanáccsal láttamoztatni kell. Általában elegendő, ha a rokon, ismerős által készített nyilatkozatot a helyi tanács láttamozza vagy záradékát arra jegyzi fel. Az elköltözés iránti kérelmeket a helyi tanácshoz kell beadni, amely a megyei kapitánysághoz továbbítja. Ha a kérelem a megye területén belülre szól, úgy azt a megyei kapitányság az ÁVH-val és a megyei tanáccsal egyetértésben engedélyezi vagy elutasítja, ha pedig az ország más megyéje, úgy a BM rendőrhatósági osztályához terjeszti fel. A kérelem elbírálása után a kijelölt új lakhely is kényszerlakhelynek tekintendő. Ebben az utasításban sem esik egy szó sem a zárt táborokról. Feltehető, hogy a budapesti kitelepítések alkalmával készülhetett ez a rendelet, 1951. május 21. és július 18. között 12705 „nemkívánatos személyt" távolítottak el a fővárosból.

56 Többségüknél a klasszikus értelemben vett kitiltást foganatosították: a kijelölt kényszertartózkodási helyen rendőrhatósági felügyelet alá helyezték őket. A települést nem hagyhatták el, de nem álltak állandó rendőri őrizet alatt. Ellátásukról is maguknak kellett gondoskodniuk. Munkát is vállalhattak (ha hajlandó volt valaki egyáltalán alkalmazni őket). Sokan közülük később beleestek az újabb kitelepítési hullámokba és végül szintén a hortobágyi zárt táborokba kerültek.

57 A már említett 1.034/1953 (VII.26) sz. minisztertanácsi határozat szüntette meg az internáló táborokat. Jellemző, hogy az ugyanekkor megjelent amnesztia törvény nem foglalkozott a kitelepítettekkel, róluk „csak" egy minisztertanácsi határozat intézkedett. E határozatban jelent meg először a „kitelepítés" fogalma, a jogszabály a kitiltás fogalmával azonosította. A határozat előterjesztését Gerő Ernő kapta feladatul, ugyanaz a személy, aki tevékeny részt vállalt az internáló táborok és a 55 BM 00487/3/1951. sz. rendelet 56 MOL . MDP iratok 276.f.65.csop.l83.ó'e.: Zárójelentés a nemkívánatos elemek Budapestről történt kitelepítéséről (1951. 05. 21.-07.18) 57 Rákosi megjegyzése: „A nemkívánatos elemek kitelepítését - féken tartásuk céljából a jövőben is egyes kirívó esetekben, nem rendszeresen alkalmazni fogjuk. Erre rendőri kitiltás formájában mód és lehetőség van."