Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)
Holopcev Péter: „Eltanácsoltak" II. (Adalékok a miskolci kitelepítés történetéhez)
„Eltanácsoltak" II. (Adalékok a miskolci kitelepítés történetéhez) HOLOPCEV PÉTER 1949. március eleje, húshagyókedd. Éjszaka két óra. Egy erdélyi kis faluban (Tancs) : Nyissák ki!!! A házba három karhatalmista nyomul be. - Keljen fel néhány kérdést akarunk feltenni! - Ám kérdések helyett csak utasítást adnak: Na akkor tessék bediktálni sorra a javakat. - Gyorsan készül a bemondás alapján a leltár. Ezalatt egyik tancsi ember szekerével a ház elé áll. Amikor a leltár elkészült, szerkesztője a papirosra bök: Most itt írják alá! Maguk most velünk jönnek, de ennivalófélét hozhatnak magukkal. Tegyék a szekérre! 1 Az egykori grófi család megmaradt tagjait elhurcolták otthonukból, igazolványukba a „D.O.", magyarul kényszerlakhely bejegyzés került. Miért? Vétkük pusztán származásuk volt, az, hogy a lenini-sztálini tanok ismeretének hiányában nem válogathatták meg őseiket. Egyaránt osztályellenség lett a csecsemő és a halálán lévő aggastyán is. Akinek nem volt kihez, hová mennie, annak helyet jelöltek ki: mosókonyhákban, nyári konyhákban, pincékben, fásszínben. Volt aki nyolcadmagával szorongott egy szobában. Nem volt lehetőségük reklamálni, fellebbezni. Örülhettek, hogy életüket meghagyták és fedél van a fejük fölött. Ana Pauker román pártvezető szerint: „Nem kell megölni ezeket az embereket, csupán az öngyilkosságba kergetni." 2 Életmódjuk modellt jelentett mások számára is, olyan célt, amelyet mindenki szeretett volna elérni, megvalósítani önmaga és családja számára. Nem egyedi eset volt a román példa. A Szovjetrmióban már korábban is alkalmazták a nem kívánatos személyek ellen a megtorlásnak effajta módját, amely GULAG néven vált ismertté. Magyarországon 1949 1953 között több tízezer személyt telepítettek ki, vagy internáltak. Csak Sztálin halála utáni enyhülési politika szabadította ki a törvénytelenül elhurcoltakat. Az MDP Központi Vezetősége az 1953. június 27-28-i ülésén áttekintette a párt eddigi tevékenységét és többek között megállapította: „Még mindig fennáll nálrmk az internálások rendszere, amely sok 1 Teleki É., 1995. 37-38. pp. 2 Gál M, 1996. 7. p.
