Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)
Sándor István: Az MKP és a katolikus egyház vizsonyáról Borsod megyében 1945-1948 között
de belülről nem. A választási határozattal szembeni tiltakozását azzal fejezi ki, hogy egyértelműen és nyilvánvalóan az MKP mellett tör lándzsát. A választások után a párt szinte azonnal visszatér a ragályi papnak adandó állás kérdésére. Szeptember 18-án a Megyei Bizottság határozatában H. G. O-t panasziroda-vezetőnek javasolja. Hirtelen a ragályi templom javítása is halaszthatatlanná válik. Október végén a megyei kádervezető mint politikailag nagyon fontos dolgot sürgeti, november 10én pedig a Megyei Bizottság határozatban adja egyik tagja feladatául, hogy a legközelebbi ülésen számoljon be róla. Az év őszén megyeszerte készített lelkészkimutatásokból H. G. O. megkapja azoknak a neveit, akikkel a pártnak még érdemes foglalkoznia. 1947 végén, 1948 elején már a párt szállásolja el a „tisztelendő elvtársat". (1947 őszétől H. G. O-t párttagok már „tisztelendő elvtársnak", „plébános elvtársnak" vagy egyszerűen „elvtársnak" nevezik.) A legjelentősebb feladatot 1948 tavaszán kapja a volt ragályi plébános. A „Boldogasszony Éve" keretében jelentkező vallási eseményeknek és még inkább azok következményeinek ellensúlyozására a párt szinte folyamatosan szerepelteti vidéken. Március és április hónapokban számos gyűlésen szónokol. Kiváltképpen azokon a településeken fontos a megjelenése, ahol a missziós lelkipásztorok működése olyannyira elrontotta a párt iránti közhangulatot, hogy annak helyreállítására már csak az ő személyében volt remény. Az 1948 tavaszutóján záruló korszak H. G. O. számára ezekkel a fellépésekkel ér véget. Adódik a rövid összehasonlítás G. L. és H. G. O. között. A volt sajóládi plébános tudomásul vette, hogy az egri érsek nem adta meg /nem adhatta meg/ neki az engedélyt képviselői jelöltségéhez. Nem volt szükség visszaléptetésére, hisz' engedély nélkül nem is vállalta a jelölést. Áthelyezését is elfogadta fölöttese kezéből. A papi kötelékből nem lépett ki, tovább szolgált Bótán. A párt iránti rokonszenve és ún. demokratikus beállítottsága megmaradt, de az egyház keretein belül. A volt ragályi plébános nem állt meg ott, ahol G. L. A kommrrnista párttal való kapcsolatát mind szorosabbra fűzte, egyházi kötelékeit folyamatosan lazította. Végül odáig ment, hogy papságát feladja, sőt belépjen az MKP-be. 98 Ezzel helyét nem „valahol az egyház és a párt között" jelölte ki, hanem egyedül a párt oldalán. * * * 98 Dr. Koncz Lajos közlése. In: Gróf L., 1999. 124. p.
