Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Somorjai Lehel: Emlékezés „a daliás időkre"

zőjelbe tett igazságot, vagy 1948-ban. Külön nem kell ecsetelni, hogy az 1948-as évszám miért volt úgymond „megvilágosodást" elősegítő év. Az írások a magyar történelmet és természetesen a saját szűkebb környezetük, településük történetét organikus fejlődésben láttatják, melynek végén ott áll a párt, mint a történelem vége, nyugvópontja. A történelem érdekes módon így lesz foglalkozás specifikus. Egyes szerzőknél községük története arató-megmozdulások története, másoknál bérharcok és sztrájkok története. Jó példa erre az a visszaemlékező, aki ózdi illetőségű révén leírja Ózd történetét az Árpád-kortól 1945-ig, s történelmünk jeles eseményeit a mrmkásság harcain keresztül mutatja be. „Történelmi viszszatekintésének" tömörségére mi sem jellemzőbb, hogy mindössze nyolc sorra sikeredett.

5 Ha a visszaemlékezésekből kiszűrhető konkrét eseményeket nézzük, akkor megállapítható, hogy a második világháború foglalja el a visszaemlékezések legnagyobb részét. A gyermeket babusgató és kenyeret osztogató szovjet katona számos visszaemlékezésben megjelenik. Az egyik visszaemlékező kizárólag a második világháborús éveket felidéző írását ezekkel a mondatokkal zárja: „Sok nagy dolgot vittünk végbe az eltelt évek alatt, sokat tudnék mesélni, hogy milyen dolgokat, milyen segítséget kaptunk a Szovjet Uniótól, de ezt mindannyian tudjuk. Nekem legnagyobb élményem az volt, mikor először találkoztam az emberséggel, az igaz emberekkel, (mármint a szovjet katonákkal! S.L.) akik megmentették a nekünk legkedvesebb életet. Ekkor értettem meg a kommunizmus igazát, és talán ekkor lettem igazán kommrrnista."

6 A szovjet seregek magyarországi jelenléte visszaemlékezőink szerint megerősítette bennük a hitet, hogy egy jobb, boldogabb kor következik az ország életében, „...alkalmam volt összehasonlítást tenni a gőgös és magukról oly sokat képzelt németek és az egyszerű szovjet katona ember iránti magatartás, illetve ember iránt tanúsított megbecsülést összehasonlítani. Ezért elmondhatom őszintén, hogy kellemesen csalódtam a szovjet katonákba. Annak ellenére, hogy az ellenük irányított hazug propaganda az ellenkezőjét igyekezett elhitetni az emberekkel. Kellemes benyomásom után határoztam el, hogy belépek a pártba.""

7 Azért az emlékek valósabb magvát is el lehet csípni olykor-olykor. Egyik visszaemlékező így ír: „Ózdon ért a felszabadulás, örömmámorban úsztunk. Éreztük, hogy egy jobb, boldogabb, szabadabb kort hozott -> B.-A.-Z. M. Lvt. XXIII-5/2. 25. dob. 6 B.-A.-Z. M. Lvt. XXXIII-5/2. 26. dob. 7 B.-A.-Z. M. Lvt. XXXIII-5/2. 26. dob.