Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)
Kende Tamás: Egy forráskiadás elé. Historigráfiai és forráskritikai kérdések
erejéig azok az események, melyek a korszakban igen sötét árnyékot vetettek a kommrrnista párt helyi szervezeteire. így, ha utalások szintjén, de nem maradtak ismeretlenek az ózdi „zsidópogrom", az 1946. júliusi, augusztusi „miskolci események", a nép ítéletek. Mi több, az egyik frekventált helyi szerzőnk a nyolcvanas évek elején a miskolci munkásság történetéről szóló dolgozatában nem csak megemlítette a 46-os „miskolci eseményeket", de azzal a gondolattal zárta írását, hogy a dolgozat élő, túlélő hősei - a miskolci munkásság idősebb vezetői, generációja - politikai szocializálódásában meghatározó élmény volt az 1946. július 30-i lincselés és az augusztus 1-i pogrom a rendőrkapitányságon. 49 Ha már „az eseményeknél" tartunk, meg kell jegyezzük, hogy az azokat említő, s majd a nyolcvanas évek második felétől azokat önmagukban vagy épp szélesebb kontextusban elemző szerzők leginkább a sajtóforrásokra hagyatkoztak, holott a témának sok száz oldalnyi levéltári forrása van mind a központi és helyi pártarchívumban, mind a Budapest Fővárosi Levéltár népbírósági anyagai között. Ezek a források, épp az események fontossága és az érdeklődés, valamint az eseményekről szóló szakirodalom spekulatív jellege miatt, külön forráskiadást érdemelnek. A kötet összeállítói feltárták az eseményekről szóló levéltári forrásokat. Ezeket szándékuk szerint ki is fogják adni. Ám a kötetben sem lehet átsiklani a jelenség fölött, hisz ez nem csak stigmatizálta a miskolci kommunistákat, de sokáig bénította is a helyi apparátust. Ezért már a kötetben is közöljük a Központi Vezetőség számára készült jelentést a „miskolci eseményekről". * * * A forráskiadásunk előszavában - elődeinkkel ellentétben - szándékosan nem kívánjuk még a regionális párttörténetet sem megírni, sem annak főbb „fejlődési vonalait" kijelölni. Nem azért, mert az megírhatatlan, vagy a szerkesztők képességeit meghaladó feladat volna. A történet és a történetek a közölt szövegekben és azok között találhatóak. Kérdéseket és kételyeket igyekeztünk megfogalmazni a rendelkezésre álló szakirodalom és forráskiadások kapcsán. Jelen dokumentumkötet nem tud és nem is akar minden felvetett kérdésre válaszolni, a kételyeket eloszlatni. A a közeljövőben kiadásra kerülő dokumentumok, természetes kontextusukból, a levéltári fondokból kiemelve el nem tagadható módon új kontextusba kerülnek, értelmük, üzenetük „árnyalódik". Reméljük, hogy 49 LEHÓCZKY Alfréd 1981. 85. p.
