Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)
Kende Tamás: Egy forráskiadás elé. Historigráfiai és forráskritikai kérdések
szonyáról is sokat megtudhatunk ezekből a forrásokból. Olyan kérdésre is találunk utalásokat bennük, hogy mi volt, mi lehetett a falusi párttagság személyes és kollektív motivációja a pártba való belépésre, „beiratkozásra". Meggyőződésünk, hogy olyan forrástípusról beszélünk, melyet érdemtelenül hanyagolt el az eddigi kutatás és a szakirodalom. És akkor nem szóltunk azokról a dokumentumokról, melyekben a helyi járási, megyei - pártapparátus értékeli káderszempontokból a jelentéseket készítő vándornépnevelő, falujáró pártmunkásokat. Hallatlanul érdekes látni, hogy egyazon - in abstracto - központosított, elvben felülről egységesen és egyetemlegesen irányított párton belül mennyire eltérő a tagság pártképe, mennyire más és más nyelven beszélnek igen eltérő dolgokról a párt eltérő hierarchiáján állók, ahogy különbözik a pártról és annak politikájáról való beszédmód a fővárosi, nagyvárosi párttagok és az eldugott falvak kommunistái esetében is. 44 A falujárás és forrásai annyiban is érdekesek, hogy épp a forrásokból és a rá vonatkozó iratokból derülhet ki, mennyire nem volt szinkronban az a kétoldalú kommunikáció, amit a falujárás és a vándor népnevelés testesített meg. 1947. január 3-án az MKP Szervező Bizottságának ülésén szerepelt napirendi pontként a falujárás kérdése. Hogy a kérdés mennyire jelentős volt a központi pártvezetés számára, kiderülhet abból a körülményből, hogy az ülésen részt vett és felszólalt Rákosi Mátyás és Farkas Mihály is. Rákosi némileg meglepődve jelentette ki: „A falujárásról rajzolt kép eléggé zavaros. Ez meglepetés számunkra, mert a falujárás lassan egy éves lesz és sokkal szervezettebben kellene folynia." Rákosi kifogásolta a falujárás szervezetlensége mellett a falujáró káderek elégtelen számát. Hozzászólásában a városi kommrrnista mrmkások falusi közhasznú mrmkájára helyezte a hangsúlyt, mint a parasztságot leginkább meggyőző politikai érvre. Ezt erősítette meg Farkas Mihály is mikor kijelentette hogy „A falujárás a parasztság megnyeréséért folyó harcnak legfontosabb fegyvere", mivel „rohammal a parasztságot nem tudjuk megnyerni." A falujárás aktuális céljaként a helyi kommrrnista pártszervezetek megerősítését és a „falusi kommunisták tekintélyének növelését" nevezte meg. 45 Hogy áttörést nem tudott elérni a párt és vezetése az adott politikai kérdésben, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy 1947 44 Érdekes egy instruktori jelentés 1947-ből. A jelentésből {mely az instruktor miskolci, diósgyőri, szikszói és ózdi útjáról számol be) kiderül, hogy a megsegítendő pártszervezetek nem egyértelmű örömmel fogadták a népnevelőket, falujárókat: „Szikszón nem lelkesítette a várost a borsodi „megsegítés". PTIA 274-16/47 öe. 108.p. « PTIA 274-16/47. Öe. 112-113.pp.
