Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Kende Tamás: Egy forráskiadás elé. Historigráfiai és forráskritikai kérdések

ve előirányozta az összes kelet-európai ország fokozatos beépítését a Szovjetunió gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális rendszerébe."

14 Vörös és fekete, fekete vagy fehér? Párttörténet. A pártvezetők, pártideológusok, a központi pártvezetés történetei ide tartoznak. A brechti kérdésre, hogy ki (és mi) a párt és annak története, a történetek írói egybehangzóan azt felelik, hogy a jól szervezett, a demokratikus centralizmus diktatórikus elvére épült fegyelmezett és hierarchizált szervezet legfőbb szintjeinek, vezetőinek története.

15 A lokális folyamatok, történések csak színező elemei a nagy történetnek. A forráskezelést és a szemléletmódot leszűkítő megközelítéssel meggyőződésünk szerint - nem lehet megérteni a Párt, a pártok működését. Mert hiszen, ha egy párt, egy kommunista párt nem csak megragadni, de megtartani is akarta a hatalmat, úgy az irányított társadalommal nem kizárólag a - ma már megmosolyogtató - propagandán keresztül kellett kommunikálnia. Az említett pártoknak a hatalomért folytatott küzdelemben, majd a hatalom birtokában többszázezres, sőt milliós tagságuk volt. Vegyük csak Magyarország példáját! A forradalmi élcsapatnak a két mimkáspárt egyesülése pillanatában egymilliókétszáznyolcvanezer tagja volt. Az ország teljes lakossága pedig ekkor kilencmillió. A párt tagjaivá pedig csak a felnőttek lehettek. Ha ezt a tényt szem előtt tartva ismét felvetjük Brecht kérdését, hogy ki is a párt (Wer aber ist die Partei), úgy a hagyományos válaszok, a tudatosan, előre megírt forgató14 FEJTŐ Ferenc: 1991, 79.p. Még egyszer: a „nagy terv" az „1952-es állapotok felől" nézvést kétségtelennek tűnt. A hidegháború elinúltával a „nagy terv" elmélete nem múlott el. A rendszerváltozások után közvetlenül is olvashattunk „a nagy tervről" szóló gondolatokat, érveket, ld. GÁTI, Charles 1991. 16-35.

pp. Legújabb, az olvasó számára időnként karikatúrának tűnő vállalkozás a Nagy Tervnek, sőt a továbbélésének leírására két fiatal holland történész (?) könyve. HAMERSWALD, Marcel van - KLINKHAMMER, Michiel 2000. Igazságtalanok lennénk, ha azt állítanánk, hogy kizárólag az „üdvtörténettel" kompatíbilis összeesküvés-történeteket olvashatnánk a kommunista pártok hatalomra kerüléséről. Rainer M. János egy szép dolgozatában épp az összeesküvés-elméletek és a „Nagy Tervről" szóló állítások alkalmazhatóságát kérdőjelezte meg. írásában épp arra hív fel, hogy a kelet-európai, s főként a magyar kommunista pártokat ne kizárólag egy elidegenedett és távoli hatalom ágenseinek tekintsük. RAINER M. János In. STANDEISKY Éva-KOZÁK Gyula-PATAKI Gábor-RAINER M. János 1998. 17-39.pp. 15 ERÉNYI Tibor-RÁKOSI Sándor 1974.; Magyar Munkásmozgalom Története 1970.; VASS Henrik (szerk.): A kommunista párt szövetségi politikája: 1936-1962; vö. KOVRIG, Bennet: i.m.; MOLNÁR Miklós: i.m. ; KÜRTI László: i.m.