Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Tarczai Béla: A császári és királyi Lajos Viktor 65. gyalogezred története

A császári és királyi Lajos Viktor 65. gyalogezred története TARCZAIBÉLA Az Osztrák-Magyar Monarchiában 1556-ban I. Ferdinánd által létrehozott Udvari Haditanács egyik fő gondja volt az állandó hadsereg megteremtése az egész birodalom területén, s annak védelmére. Magyarországon ennek megvalósulását a nemesi kiváltságok - a hadmentesség és az inszurrekció - akadályozták. Az egységesítés érdekében tett első lépést az 1715. évi VIII. tc. jelentette, amely szabályozta a nemesi felkelést, és megerősítette a már Magyarországon tartózkodó önálló alakulatok létét, ezek fenntartási költségeit a nemesség helyett az országgyűlésre hárítva. A hadkiegészítés mindkét országot egyenlő arányban terhelte. Magyarországot a szervezés több tekintetben hátrányosan érintette, mert magyar legénységgel csak gyalogos és lovas alakulatok álltak fel, a tisztikar nagyobb része osztrák, a vezénylési és szolgálati nyelv német volt, és a szolgálati idő is hosszabb, mint a birodalom többi országaiban. A hadkiegészítés sajátos módja volt az ún. „katonafogdosás", ami lényegében kényszersorozást jelentett. Növelte az ellentéteket a „kiváltás" rendszere, ami azt jelentette, hogy a szolgálatra kötelezett maga helyett mást állíthatott a hadseregbe, s ezért fizetett az érdekelt családnak és a hadikincstárnak is. Akinek tehát volt 1.000-1.200 forintja, az megszabadulhatott a katonáskodás nyűgétől. Mária Terézia 1769-ben vezette be az ezredek sorszámozását abban a reményben, hogy ezzel az irányítást könnyebbé teheti. A sorszámozás rendjét az ezredtulajdonosok rangja szerint állapították meg. Az 1. sz. ezred tehát minden esetben a császár, illetve a király tulajdona volt. 1798-ban új számozási rendszer lépett életbe. Ez már fegyvernemek szerint külön-külön sorszámozta az egységeket, természetesen ügyelve a rangsorban szerzett jogok tiszteletben tartására. Az ezred tulajdonosi rendszer abból a régi gyakorlatból került át az átszervezett hadseregbe, amely szerint egy-egy tehetős nemes saját költségén kiállított egy ezredet, amit azután a hadikmcstár árvett. Természetesen a Haditanács is szervezett ezredeket, s ezeket az uralkodó, ha arra érdemesnek ítélt, rendszerint főrangú személyeknek ajándékba adta. Ez az intézmény jelképes jelentőségű volt, mert az ezredtulajdonos parancsnoki hatáskört nem kapott, de viselhette az alakulat ezredesi egyenruháját és kedve