Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Kapusi Krisztián: Hitközségi konfliktusok és az izraelita skizma időszaka Miskolcon (1850-1875)

Húsában jelentette az alispánnak, hogy közel háromszáz miskolci család ún. zugimaházakban folytat vallási életet és eközben egyik hitközséghez sem tartozik. Pollák Móric, a törzshitközség elnöke is úgy vélte, hogy a szakadás csakis azon zsidóknak kedvezett akik egy-egy izraelita intézményt használnak ugyan, de a közösségi költségekből egyik oldalon sem kívánják kivenni részüket. Az elhúzódó vizsgálat nyomán viszont az derült ki, hogy a bepanaszlt zsidók jelentős része az ortodox hitközséghez tartozott, Schwartz Salamon és társai például kijelentették, hogy csakis Schwartz betegsége, a téli időjárás és a nagy távolság miatt végezték közös fohászaikat a tetemvári „zugimaházukban", de egyébként bekebelezett tagjai az ortodox közösségnek és a hozzájárulásokat is rendesen fizetik.

44 A törzshitközséghez tartozó Patzauer Mór abban látta a furcsa félreértés okát, hogy Friedman Móric az eredetileg általa támogatott zugimaházaktól éves különdíjat követelt és csak azért indíttatta meg a hatósági eljárást, mert az érintettek többsége megtagadta a fizetést. Friedman elveszítette feltétlen tekintélyét és az ortodox egység megbomlását sikerült a törzshitközségnek az újraegyesülés érdekében „kihasználni". A tárgyalások megindulásakor a törzshitközség lemondott az egyébként sem túlzottan karakteres neológ jellegéről és átépíttette a Kazinczy utcai zsinagógát, amely ezentúl a hagyományoknak megfelelően, középpontba helyezett almemor köré szervezett istentiszteleteknek adott otthont. A két miskolci zsidó közösség az ortodox alapszabályok általános elfogadásával egyesült újra 1875. február 18-án.

45 Az elvek szintjén helyreállt a Sulchán Aruch tekintélyes, azonban nem valószínű, hogy ezentúl minden miskolci izraelita, a gyárostól a könyvkereskedőn keresztül a legszegényebb koldusig hajnal előtti ébredéssel és a „Maude Ani" imával kezdte volna mindennapos tevékenységét. Az ún. szefárdok már 1876. elejétől jelezték, hogy az újraegyesült és ortodoxnak nevezett hitközséget nem tartják megfelelő mértékben hagyománycentrikusnak és elkülönülési törekvésük átöröklődött a huszadik századra. Vezetőik, például Stiller Bernát, aki a Thorasz Cheszed Chewra oszlopos tagja volt, és Goldberger Manó,

46 a skizma alatti ortodox hitközség jegyzője korábban Friedman bizalmasai voltak, adatolhatóan létezett tehát egy olyan közösség a népes miskolci zsidó társadalom keblén belül, amely a polgárosodás és a modernizáció tendenciáira szélsőségesen vallásos reakciót adott. A helyi haszidok jelentős része ezen szefárdnak « B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1905/c. 4620/1874. « B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1905/c. 5091/1876. 46 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1905/c. 45/1877.