Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Kapusi Krisztián: Hitközségi konfliktusok és az izraelita skizma időszaka Miskolcon (1850-1875)

beösmerni tellyesen vonakodnak, a viszálykodás okául egyedül azt adván, hogy a volt elöljárók és igazgató bizottmány a hitközség belügyeit önkényszerűleg vezette."

23 Úgy tűnik, mintha a világias anomáliák elkendőzését szolgálta volna a vallási szembeállás elöljárósági túlértékelése. Tagadhatatlanul létezett már az 1860-as években hitéleti viszály, a hatósági forrásokban mindez azonban sajátos módon tükröződött: pénzügyi, jogi sé hasonlóan világias tárgyú panaszok érkeztek az elöljárók működésével kapcsolatosan, akik erre vallásos mezt húztak a problémák egészére és hangoztatták, hogy az elégedetlenek a modern szellemiség, a hitéleti reformok ellen háborognak. Nem kizárólagosak és nem feltétlenül dominánsak voltak a kongresszus előtti évek vallási viszályai, a msikolci krízis összetettségét bizonyítja, hogy az elöljáróságot kiritzálók jelentős része később is megmaradt a törzshitközségben, tehát 1871-ben, a szakadás kapcsán nem tartott a különváló ortodoxokkal. Túlságosan általánosító volt Pollák Móric hitközségi elnök szorongató víziója, melyet 1866. júniusi beadványában vázolt a főbírónak, hogy kellő hatósági intézkedés hiányában a „vívmányokat ismét, újra kell elvesztenünk, ekként e tős gyökeres lengyeles zsidó tespedési, hassidaeusi szellem lábra kap".

24 Az elöljáróság által egységesen vallásos indíttatású ellenzéki bomlasztásnak beállított kritikák pedig azt is megfogalmazták, hogy „igaztalan az elöljárók azon állítása, miszerint mi a sötétség emberei lennénk (és a) ... népboldogítás czégét csak azért tűzték ki, hogy az által a hatóságok segélyével a község kormánya élén maradhassanak".

25 Inkább a politikai csatározások domináltak a hitközségi viszályban, a kongreszszust megelőzően az elégedetlenek táborának szegmentuma volt a formálódó ortodoxia, nem lehet kizárólagosan vallási indokokkal magyarázni a növekvő feszültséget. A szabadságharc leverése utáni neoabszolutizmus kinevezett elöljárókat állított a zsidó közösségek élére. A borsodi megyefőnök például így vélekedett 1853-ban: „jelen kivételes állapotban a községi elöljáróság választás útján me gnem alakíthatik, hanem csak kinevezés által eszközöltethetik".

26 Rendszerint az „asszimilációs társadalmi szerződés" szellemében, a modern és világias szellemiségű, vagy ahogyan a járási főszolgabíró fogalmazott, „eléggé hű és mívelt 23 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1602/d. 435/1867. 24 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1602/d. 435/1867. 25 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1602/d. 435/1867. 26 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1602/d. 909/1853.