Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Fazekas Csaba: Borsod vármegye állásfoglalásai a vegyes házasságok ügyében

feszítheti a húrt (újabb áldásmegtagadások is történtek, ld. pl. 7. és 9. sz. dokumentumot), a vármegye pedig újabb, pontosabb, ugyanakkor erélyesebb, az uralkodónak intézett feliratokat fogadott el, hogy a központi hatalommal kimondathassa a törvénytelenül eljáró s azt védelmező egyháziakkal szemben. (Ld. 8. sz. dokumentum.) A májusi közgyűlésen a vármegye kijelentette ragaszkodását ahhoz, hogy törvényes intésben részesítse az áldásmegtagadó papokat, ekkor azonban kiderült, hogy a jövőben ezt sokkal nehezebb lesz alkalmazni, hiszen hiába jut tudomására a törvényszéken elnöklő alispánnak, például Palóczynak, hogy egy pap törvénytelen eljárásra készül, mire az intést egy esküdt kiküldése útján az érintett tudomására hozza, az mire odaér, már meg is történik a házasságkötés.

28 A nyári forró hangulatú közgyűlések napjait a vegyes házasságok ügyében az időközben Bécsben is megfordult

29 egri érsek által a vármegye ellen benyújtott panasz ügye foglalta el. (Ld. 10. sz. dokumentum.) A vármegye nemcsak pontról pontra visszautasította Pyrker panaszát, miszerint azonnal függesszék fel a plébánosok elleni eljárásokat, hanem egyértelműen megbélyegezték a katolikus egyház kirekesztő, a polgári átalakulás szorgalmazásával homlokegyenest ellenkező politikai állásfoglalását is. Már azt is kifogásolták, hogy Borsod megye törvényhatóságát kívánta alárendeltetni az egri főegyházmegyének a vegyes házassággal kapcsolatos állásfoglalás kapcsán („nem az ország van a vallásban, hanem a vallás van az országban"), továbbá rámutattak a püspöki kar vallási türelmetlenségére, arra, hogy a tanításai évezredes jellegét hangoztató egyház mindig is aktuálpolitikai érdekeinek megfelelően alakítja állásfoglalásait stb. A végén pedig egyértelműen kérték az uralkodót, hogy „a közboldogságot a hierarchiának már semmi korlátokat sem ösmérni törekvő túlzásai ellen" védelmezze.

30 Az augusztusi borsodi gyűlések azonban sokkal inkább azért váltak jelentőssé, mert ekkor nyitottak a vármegye liberálisai (Palóczy László mellett Szemere Bertalan is) újabb, sajátosan borsodi „frontot" az egyházpolitikában: indítványozták a számos polémiát, sajtócikket és országgyűlési vitát eredményező szekularizáció (az egyházi vagyon feleslegének közcélokra fordítása) életbe léptetését. 28 Fentiek mellett: Pesti Hírlap, 1841. 45. sz. (június 5.) 376. p.; 57. sz. (július 17.) 478. p.; Világ, 43. sz. (május 29.) 169. p.; Jelenkor, 1841. 60. sz. (július 28.) 239. p. 29 VARGA J. 1980. 216. p. 30 Ld. még Pesti Hírlap, 1841. 68. sz. (augusztus 25.) 570. p.; Világ, 1841. 67. sz. (augusztus 21.) 268. p.; SZŰCS M. 1981.118. p.