Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Sándor István: Egy országgyűlési képviselő Miskolc szolgálatában. (Horváth Lajos 1860-as, 1870-es évekbeli közéleti tevékenységéből)

lamint a honvédelmi törvényjavaslatok vitájában tűnik ki. Mint képvi­selőházi jegyző a koronázás tényét rögzítő jegyzőkönyvet is ő szerkeszti. A hat évi kényszerszünet után '67-ben összeülő városi közgyűlésnek is­mét tagja lesz, és azután évtizedeken keresztül az is marad. Az 1869-es országgyűlési választásokon a déli kerületben a Deák-párt színeiben 17 szavazattal veszít az esélytelenebb balközép jelöltjével, Mocsáry Lajossal szemben. 5 (Ha figyelembe vesszük a kettőjük közti különbség alacsony számát, akkor azt kell gondolnunk, Horváth vereségéhez hozzájárult az a meglepő tény is, hogy a megboldogult Palóczy László lánya, Judit Mocsáryt nyíltan támogatta. 6 ) Azonban Horváth számára éppen ez a kö­rülmény teszi lehetővé, hogy még több helyi tevékenységet vállaljon (pl. ez év július 25-én alakul meg a Miskolci Ügyvéd Egylet, amelynek rög­tön elnökévé választják). Ezeknek a városi közszerepléseknek, ponto­sabban az általuk meghozott nagy népszerűségnek köszönheti, hogy az 1872. évi képviselőházi választásokon szintén Deák-pártikként, de már az északi kerületben nyert mandátumát megszakítás nélkül hét cikluson keresztül képes megtartani. 1875-ben mint a Deák-párt és a balközép fú­ziójával létrejött Szabadelvű Párt jelöltje kerül be a parlamentbe, de 1878 áprilisában szembekerülve a kormánypárt külpolitikájával, kilép abból. A balkáni válság idején ugyanis nem ért egyet Bosznia és Hercegovina okkupációjával, és azt szintén elfogadhatatlannak tartó szabadelvű tár­saival az ekkor megalakuló Egyesült Ellenzék tagja lesz. Ettől kezdve ellenzéki színekben jut be a parlamentbe, s az egyházpolitikai kérdések kivételével a kormánypárt ellen szavaz. Az említett kérdésekben azon­ban a liberálisabb kormányfelfogást támogatja. A parlamentben elsősor­ban az igazságügyi és a közigazgatási bizottságban dolgozott. Munkáját olyan magas szinten látta el, hogy már a fúzió előtt és után is felkínálták neki az igazságügyi miniszteri tárcát. Ezt viszont nem fogadta el, mert az igazságügyi rendezésben a Szabadelvű Párt hivatalos álláspontjánál konzervatívabb volt a saját elképzelése. Ellenezte az esküdtszék intéz­ményének bevezetését, nem tartotta helyesnek a királyi tábla megszűné­sét, helyeselte ellenben az első perrendtartási törvényjavaslat módosítá­sát. 7 Az 1896-os választások előtt előbb vállalta a jelöltséget, utóbb azon­ban visszalépett, talán azért, mert értesült arról, hogy a király a főrendi­ház örökös tagjává kívánja kinevezni. Ez két esztendővel később, 1898­5 THURZÓ NAGY L. 1965. ÍV. köt. 149. p. 6 TÓVÁRI J. 1997. 108. p. 7 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 282. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom