Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Kende Tamás-Somorjai Lehel: Adatok a kommunista párttagság kérdéséhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1948 között

Bodrogközi j. 1947. okt. 30. 2249 397 17,

h Tibolddaróc 1947 nov. 267 40 14,9 Kacs 1947 szept. 67 12 17,9 Kacs 1947 okt. 67 2 2,9 Kacs 1947 nov. 67 3 4,4 Tard 1947 nov. 125 77 61,6 Bodrogkeresztúr 1947 nov. 142 28 19,7 * Az eredeti forrás csak a tagság létszámát és a tagdíjfizetők százalékos arányát adta meg. Tanulmányunkban tehát arra kerestük a választ, hogy a Magyar Kommunista Párt tagságának létszáma miképp alakult 1945-1948 között. Kijelenthetjük, hogy „a kartonok dzsungeléból", a pártstatisztikákból és más típusú forrásokból nem adható meg a Magyar Kommunista Párt tényleges párttagságának száma egy adott időben. Igaz ez a területi, megyei és települési szintekre is. Számaink, statisztikáink - ahogy láthattuk - már a kezdetekkor sem voltak megbízhatóak. Jobb híján használjuk azokat, ám ezen források használatakor kritikával kell élni. Ami a valóságos párttagságot (annak tartalmát), fegyelmezettségét és szervezettségét illeti, a tagdíjfizetésekre felhozott adatok és példák azt az előfeltevésünket támasztják alá, hogy a szakirodalomból ismert és a köztudatban máig létező: lenini típusú bolsevik párt képe a valóságot nem fedi a koalíciós időkben. A Magyar Kommunista Párt - dacára az 1948-as tagrevíziónak - egy, az eddigi elképzelésektől eltérő: a saját szervezeti szabályzatának sem megfelelő tömegpártként egyesült a Szociáldemokrata Párttal. A fenti példák reméljük megfelelően adatolták azt, hogy a magyar kommunisták pártja nem volt „a szervezettség legfelsőbb foka", s a pártfegyelem a párt „szervezettségével" volt arányban. Ezért semmiképp sem tekinthető a párt - a párttagság - a saját maga számára előírt szervezett és egységes élcsapatnak és / vagy hatékonyan működő öszszeesküvők összességének.