Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)
Kecskés Judit: A miskolci görög-ortodox közösség nevei a XVIII-XIX. században
Petrosz Gábor Kallia Zsófia Aleksziusz Bálint Kiurana Rebeka A nevek egybeesése mellett a változást elősegítette a funkcionálisan kötött névpárok megjelenése Naum /: Antal:/, amelyekrel833-tól találtam példát. 30 S nem utolsó sorban az anyakönyvezés magyarnyelvűvé válása is elősegítette a magyaros névformák terjedését. Ezzel könnyen vált pl. a Petrosz Péterré, az Aikatherina Katalinná. Elsősorban a német névadási szokások terjedésével magyarázható a kettős majd hármas keresztnevek megjelenése. 1836-tól találtam példákat a miskolci névanyagban. Már az élő adatok is kitűnően szemléltetik a kettősnevek terjedésének szociológiai sajátosságát: a felső társadalmi rétegben megjelenő névtípus a legalsó társadalmi rétegben talál a követőkre. Maria Theresia névre kereszteltette egy ügyvéd a lányát, még ugyanabban az évben Maria Anna nevet kapott egy törvénytelen gyermek. A nevek számának szaporodása gyors ütemben haladt: 1836-ban jelent meg az első kettősnév, 1843-ban az első hármas név. Megfigyelhető, hogy ugyanabban a családban a férfi és női nevek is kettőssé, vagy hármassá válnak. A névkapcsolatok történelmi, vagy vallási meghatározottságúak, mint azt a két előbbi női példánk is mutatja. Csak ritkán mutatható ki, hogy a név egyik eleme öröklött név volna. Ilyen a Naum János Belizár, Erzsébet Mária Katalin egyazon családban előforduló nevek aláhúzott eleme. A kettős-, hármas nevek más vallási, vagy etnikai közösségben is elterjednek, de nem válnak uralkodóvá. Miskolci példái: Maria Theresia, Maria Anna, Maria Constantia, Rosalia Emília, Maria Helena, Anna Eugenia, Erzsébet Mária Katalin; István Jeronimus, Miklós József, Naum János Belizár. E változatos névstruktúrát mutató közösség a XIX. század második felétől fokozatosan elhal, egy részük pedig valóban elmagyarosodik. Névhasználatuk oly mértékben megváltozik, hasonlóvá válik a körülöttük élő más közösségekéhez, hogy látszólag asszimilálódnak. Valójában az ősi névréteg egy részét megtartva jelennek meg új sajátosságok névadásukban. 30 Vö. KECSKÉS J. 1999. 251. p.
