Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Dobrossy István: A miskolci görög-ortodox közösség XVIII-XIX. századi görög és magyar feliratú síremlékei

1821-1861 között 417 temetés történt, de nem állapítható meg, hogy kik voltak azok, akik maradványai a templomkertben, a templom körül nyugszanak. 1862-ben, amikor Margó Emilián lett az új lelkész, ismét „visszaállt a rend", hiszen ő pontosan vezette, kit, mikor és hová temetett. Innen tudjuk, hogy a 49 éves Krisztini Antalt 1862-ben az „udvarban lévő sírboltban" temették el. Demcsa Teodor 48 éves gyógyszerészt 1863-ban szintén az udvari sírboltba helyezték. Povószky István 55 éves ügyvéd helye viszont „az udvarban lévő családi sírbolt". S az ortodox egyház első anyakönyvének utolsó bejegyzése szerint Koncsek Györgynét, aki Popovics Anna volt, 74 éves korában a templomkert sírboltjába helyezték 1862-ben.

46 Az 1862-től vezetett anyakönyvek folyamatosan csökkenő létszámú kolóniáról adnak számot, s a „közös temető" megszűnése után nagyon kevesen, különleges esetekben még temetkezhettek a temető kertjébe. Az 1864-1915 között vezetett II. számú anyakönyv szerint 185 egyházi temetés történt úgy, hogy 1864-1880 között 90 személy, 1880-1900 között 67 személy, 1900-1915 között pedig 26 személy halt meg. Akiket Miskolcon temettek el, nevük mellett a következő áll: „köztemető", „egyházi udvari sírbolt", vagy „családi sírbolt". A 20. század első negyedében még a következő régi sírboltokat használták: „Olaszi-féle", a Koncsek, a „Stajovits-féle" a Luszkár, a „Koszmiczky-féle" a Popovics, a „Povószky-féle", a Bozsik, a „Demcsa-féle", a Bóbics és a Franku család tagjait fogadta be. A régi, vagy akár a 19. századvégi családnevek közül már egyik sem volt használatos, a „történelmi családok" - legalábbis férfi ágon kihaltak. 46 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 480-481. pp.