Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Dobrossy István: A miskolci görög-ortodox közösség XVIII-XIX. századi görög és magyar feliratú síremlékei

hozzá." A „holtak könyvé"-nek vezetését tehát 1724-1730-tól kezdték meg, s ekkortól követhetjük nyomon a temetések rendjét és a temető alakulását. A két temető mindazonáltal elkülönített volt, de a temetésért járó pénzt - függetlenül attól, hogy a Szent Naum egyházközségnek már volt paróchusa, a mindszenti papnak kellett fizetni.

7 Ez volt tehát a közösség első temetkezési helye, s ilyen alkalmakkor szerzetes pap, paróchus és kalugyer megnevezés szerepel a nevek mellett. 1726-ban Teodóziosz, 1734-ben Varnavasz, 1736-ban Konstantinosz szerzetes papokkal, 1741-ben Szerafin, 1750-ben Kiprianosz, 1755-ben Annaniasz paróchusokkal, 1756-ban Mihalisz kalugyer pappal találkozunk a halotti bejegyzéseknél. 1771-ben Evretisz Bendella neve tűnik fel paróchusként, s ő az, aki utoljára is temet a mindszenti temetőben.

8 Valószínű, hogy ekkortájt meghalhatott, s helyét Meletiosz Mihalovics szerzetespap vette át. (Bendella halálának idejét nem tudjuk, azt viszont beírták a halotti anyakönyvbe, hogy özvegye 1814-ben halt meg, s Miskolcon temették el.)

9 A közösség második temetője a Tetemváron volt, s a bejegyzések tanulsága szerint 1782-1784 között a kálvinista temetőbe temetkeztek. Evretisz Bendella mellett mindig ott találjuk a másik szerzetespap nevét is, Meletiosz Michalovicsét. (Az Eger-Miskolc közötti jó kapcsolatot példázza, hogy őt Egerben temették el. Síremlékének szövegét, amelyről a dátum már lekopott, Bihari József közölte. „A szerzeteskolostor nagy dicsősége, Meletiosz Michalidész tiszteletreméltó teste (tekintete?) most holtan fekszik itt..."

10 A két év alatt 14 embert temettek a kálvinista, mai nevén „Deszka-temetőbe", közülük két felnőtt férfit (családnevük szerint: Konstantinosz Simsét és Mihail Kiosszát), egy feleséget (Dimitriosz Csákosz nejét), a többi gyermek, illetve csecsemő volt. A családnevek még itt is őrzik eredeti formájukat: Pusztenikasz, Sztrigya, Nasztridimisz, Cupata, Csakosz, Saguna, Rása, Koszmiszki.

11 Ezt követően, 1784ben jelenik meg először a „nekünk kijelölt új temetkezési hely", megjelölés, mint a harmadik temető helyszíne. A közösség tetemvári második és harmadik temetkezési helyével kapcsolatban - Gyulai Éva kutatási eredményei alapján - a következők fogalmazhatók meg. 1657-ben említi Miskolc városkönyve a temető meglétét ebben a térségben, s ez volt az Avasi temetőn kívüli második 7 DOBROSSY I.- KÁRPÁTI L. 1993. 413-414. pp. s B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 382. p., 383. p.. 9 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 422. p. 10 BIHARI J. 1959. 250. p. n B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 386-387. pp.