Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)
G. Jakó Mariann: Levéltár és levéltáros a XIX. században. Adalékok Borsod vármegye levéltárának a XIX. századi történetéhez
budai katonai kerület miniszteri biztosa, Koller Ferenc a vármegyei levéltárak átkutatását adta parancsba a kormánybiztosoknak. Már ezek megjelenése előtt Kiss Gábor utasítást kapott a levéltárban őrzött 2908 forint Kossuth-féle bankjegy összegyűjtésére és megsemmisítésére. Diósgyőr piacán 1850. március 4-én délelőtt nyilvánosan, az elöljáróság, a lakosság és a katonák jelenlétében égették el a pénzt, még a hamvakat is megvizsgálták nagyon alaposan, hogy nem maradt e valami nyoma. 1853 nyarán érkezett az újabb utasítás a Pesti Kerületi főtörvényszéktől, hogy minden 1848-1849. évi nyomtatványt, ami bármilyen módon kapcsolódik az akkori politikai mozgalmakhoz, össze kell gyűjteni és a pesti legfőbb rendőri hatóság könyvtárába kell szállítani. Ez a röpiratoktól, plakátokon keresztül mindenféle sajtótermékre vonatkozott. Sajnos nem maradt fenn a Kiss Gábor által összeállított lista ezekről, csak a későbbi levélváltásból következtethetünk ennek elkészültére. A levéltárnok és a megyei törvényszék elnöke, Máry Pál is úgy értelmezték, hogy „amennyiben az érintett anyagok el nem szakítható részét képezik a levéltárnak egy példány megőrzendő az eredeti helyén", a többi szállítandó csak el. 29 így került sor az egyetlen példányszámban lévő 1848/1849. évi közlöny kivételére a szállításra váró anyagból. Azonban a következő utasítás már példányszámtól függetlenül rendelte el minden anyag kiemelését és Pestre történő elszállítását 1852 szeptemberétől az Igazságügyi Minisztérium utasítására a vármegyei levéltárak felügyeletével a es. kir. Főtörvényszéket bízták meg, ami a hatáskört az illetékes megyei törvényszékre ruházta. A Pesti Főtörvényszék 6 pontból álló utasítást dolgozott ki a megyei levéltárak működésére ill. felügyeletük szempontjaira. Ebben pontosan előírták, hogy a bejövő iratokat lajstromozni kell és mielőbb használható mutatóval ellátni, hogy magán személyeknek eredeti iratot kiadni nem lehet, hogy megyei törvényszéki engedély nélkül másolatot kiadni nem lehet. Intézkedtek afelől is, hogy bár a levéltár kikerült a közigazgatási hatóságok hatásköréből, nem gátolhatta e hivatalok munkáját és köteles volt ezek megkeresésére azonnal intézkedni. Az alkotmányosság ideiglenes helyreállításakor 1860-ban a megyei közgyűlés elsők között foglalkozott a vármegye levéltárával, elrendelve felülvizsgálatát és felmérését: „..Megyei közéletünknek általában legbecsesebb ereklyéje, úgy szólván kincstára 's történeteinek hív őre a levél29 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 675. 71/1853.
