Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

G. Jakó Mariann: Levéltár és levéltáros a XIX. században. Adalékok Borsod vármegye levéltárának a XIX. századi történetéhez

galmat, feltétlen megbízhatóságot és erkölcsi megközelíthetetlenséget követelnek tőlük, hiszen számos családi, anyagi érdekeltségű irat volt rájuk bízva. E mellett állandó lekötöttségben, íróasztaluk mellett kellett napjaikat eltölteniök. De fizetésük sohasem állott arányban a végzett munkájukkal. Éppen ezért egyik-másik vármegyéből alig volt jelentkező e tisztségre. Jómódú, legalábbis birtokos nemes azért nem jelentkezett, mert állandóan az akták mellett, a megyeszékhelyen, a levéltárban kellett tartózkodnia, és így nem nézhetett a gazdasága után. Birtok nélküli, vagyontalan nemes pedig azért nem jelentkezett, mert nemcsak a fizetés volt kevés, és ezzel szemben a munka állandó, folytonos, - ellentétben a többi tisztviselőjével, akik a köz- és particuláris (kis) gyűléseken, néhány napon át a székvárosban időzvén, utána vidéki kúriáikba mehettek s így olcsóbban élhettek -, hanem az előmenetel lehetősége is hiányzott. Eltekintve egy-két esettől, hogy főjegyzőnek választották, a legtöbbje holtáig a levéltár poros foliánsai és fasciculusai között körmölt, akkor, amikor ambiciózus tisztviselőtársai a zöld asztalnál, gyűléseken, a közéletben künn a legszebben érvényesülhettek. A kormányszék viszont, amely folyton csak a rendezést sürgette, a levéltárnokok munkáját megfelelő fizetés engedélyezésével egyáltalán nem honorálta. S ha mindezek dacára mégis annyi derék, szorgalmas, lelkiismeretes levéltárnokról tudunk, akiknek munkásságát még ma is hálásan elismerjük, ez csakis eléggé soha nem méltányolható, de nem is méltányolt, önzetlen és hivatásszerű ügyszeretetükben leli magyarázatát."

22 Az abszolutizmus kora, Kiss Gábor és Buday János levéltárnokok működése 1839. augusztus 20-án meghalt Pósch József levéltárnok. Az azonnal meghirdetett állásra négy pályázat is beérkezett. 1839. november 21-én Szeghy Kiss Gábort nevezte ki a főispán Borsod vármegye új levéltárnokává. Kiss Gábor 1828-ban fejezte be tanulmányait a kassai királyi „Főoskolában" és még az év októberében megyei írnokként munkába is állt. 1832-ben nyerte el a levéltárnok melletti írnoki állást, így 11 évi megyei szolgálat és némi levéltári gyakorlat után került ebbe a pozícióba.

23 1849-ig főszolgabírói ranggal és fizetéssel ( 300 ezüst forint) járt a hivatal. Ehhez járult a keresési ún. kulcspénz, amit a magánügyfelektől kapott a kikeresett ügyek után a levéltárnok. 22 FÖGLEIN A. 1966. 45. p. 23 B.-A.-Z. m. Lt. 501/e. 3556/1839.