Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Bodnár Tamás-Sárközi Sebestyén-Szolyák Péter: A történeti Borsod megye településtopográfiája. (A Sajó völgye Alsózsolcától Sajópetriig)

ván mindig egymaga szedte be, mert e föld nem Koromhaza-hoz, hanem Zyrma-hoz tartozik.

86 Egyszer sem fordul elő az adójegyzékekben. 1580: Bakos Balázs tilt mindenkit Koromháza praediumtól.

87 Soha sem lesz többé lakott hely. VI. Temploma, maradandó anyagból épült épülete nem volt. Békéikéinek helye Szirmától délre, részben a mai tsz. területén van.

88 A helyszínt a 90-es évek elején Wolf Mária is hasonlóan azonosította. Lásd a XII. számú mellékletet! VII. Az azonosításhoz felhasznált térképek: Bm. T. 132/1., 2.; MOL. S. 12. Div. XIV. No. 2. Lád I. 1349:..de Lad, p. Lad (Györffy Gy. 1987. I. 784. p.); 1373/1522: p. Laad (DAP. I. 218. p.); 1394:..de Lad (Tóth P. 1990. 46.); 1458/1522:..

de Laad (DAP. I. 172. p.); 1480: Lad (Csánki D. 1890-1913.

1. 175. p.); 1611: Lad (DAP. III. 72. p.); 1613,1619: Laad (DAP. III. 73., 74. p.); 1710: Sajó Lád, 1735: in Sajó-Laád (DAP. I. 226-227. pp.); II. A Lád helynév a régi magyar Lád személy-, illetőleg nemzetségnévből keletkezett. A megkülönböztető szerepű Sajó- előtag a folyó mellékére utal.

89 III. Györffy utal arra, hogy a Borsod megyében lévő két Ládra vonatkozó korai adatok szétválasztása problematikus. 1221-től 1349-ig látszólag minden adat Szendrőládra vonatkozik, de a későn feltűnő Sajóládon is ugyanaz a Ládi család a birtokos. Lád (Sajó-), ma Sajólád. Északi határosa Nolaj, keletről az abauji Gyömrő határolja. Délről határos Ónoddal és Korhival, nyugatról Petrivel. A Sajó és a Bársonyos ágai veszik körül. IV. 1349: A Sayou melletti Lad falu Lad-i Domokos fia Donch és Domokos fia János fia Jakab birtoka.

90 1359: Laad-i Churba Miklós fia Domonkos és fia: Miklós a Sayo folyó mellett fekvő Laad nevű birtokukat Korhy és Nola birtokok között 60 aranyért elzálogosítják 86 MOL. Dl. 083948. 87 B-A-Z. m. Lt. IV. 501/a. I. 315. p. 88 WOLF M. 1992.131. p. 89 KISS L. 1988. II. 7., 437. pp. 90 GYÖRFFY GY. 1987. I. 784. p.