Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

ELŐSZÓ 1996-ban Miskolc Megyei Jogú Város anyagi támogatásával megjelent a Miskolc monográfia első kötete, amely a város történetét a kezdetektől 1526-ig mutatja be. Az egyes fejezeteket a Herman Ottó Múzeum, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár és a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének történész munkatársai írták. Elképzeléseink szerint 1997-ben megjelenik a monográfia II. kötete, amely Miskolcot 1702ig dokumentálja. A monográfia szerkesztői úgy ítélték meg, hogy szükség van a monográfiához kapcsolódó előtanulmányok, illetőleg tanulmánykötetek megjelentetésére is. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár arra vállalkozott, hogy Evkönyveiben helyet biztosít a részmunkálatoknak, az előtanulmányoknak. így állítottuk össze azt a kötetet, amely 9 szerző viszonylag terjedelmes tanulmányát közli az 1702-1949 közötti időszakból. Ugyanebben az évben megjelentettünk egy másik kötetet is, amely hasonlóképpen előtanulmányokat tesz közzé a város történetéről 1949-ig. Ez a két kiadvány segíti azt a szakmai, szerkesztői munkát, amely a Miskolc története harmadik, negyedik és ötödik kötetének megjelentetéséhez szükséges. A Levéltári Évkönyv IX. kötetében fel kell hívni a figyelmet Barsi János munkájára, aki a minoriták miskolci megtelepedéséről, ittlétükről ad átfogó összegezést. A szerző munkájának részlete a Levéltári Szemle 1995/3. számában már megjelent. Amit e kötetben olvashatunk, az a korábban publikáltakon túl kitér a minoriták iskoláztatásának történetére. Az írás az iskolakezdésről, tantervről az igazgatókról és tanárokról, azokról a jeles személyiségekről is szól, akiket a város oktatás- és művelődéstörténete máig megőrzött emlékezetében. Barsi János tanulmánya olyan oklevéltárral zárul, amely a minoriták miskolci tevékenységének legfontosabb dokumentumait tartalmazza. Miskolc történetével párhuzamosan a korábban említett intézmények munkatársai feldolgozzák és folyamatosan megjelentetik azokat az ismereteket, amelyek Diósgyőr, Görömböly, Tapolca, Szirma, Pereces, Hejőcsaba, valamint más szomszédos településekről szólnak. Ebben a sorrendben figyelmet érdemel Borbás Emese tanulmánya, aki Pap János diósgyőri főkapitány levelezéseit teszi közé. A kereskedelem történetében fontos szerepet töltöttek be Kassa, Tokaj, Eger, Gyöngyös mellett a miskolcon élő görög kereskedők is. Nevezték őket arnótoknak, macedó vlachovnak és természetesen görögöknek is. Horváth Rita arra vállalkozott, hogy a 18. század végéről föltárjon egy olyan összeírást, amely a miskolci, a mindszenti, a szendrői, a sajószentpéteri és ónodi járások kereskedőinek személyleírását tartalmazza, írása a 17-18. századi balkáni kirajzásnak és a kereskedők e régióban való megjelenésének ismereteit tartalmazza.