Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)
Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)
az egyesület után, amikből némi gazdasági vonatkozásokat lehet kiolvasni, noha az említett források igen szűkösek. Az egyesület ismertetésének végén felvázoljuk az új tagok avatási szertartását. Ezt a szertartást mindig augusztus 15-én (Nagyboldogasszony ünnepe) tartották. A szertartás rendje a következő volt. Az avatásra várók fehér albában, tűzött ruhába, a kézben gyűrűt, gyertyát és Mária nevét tartalmazó kis táblácsákát tartva kettesével kivonultak az iskolából a vesperást követő harangszóra a főoltárhoz, miközben a gyertyákat nem gyújtották meg. A vonuló menet végén a régi egyesületi tagok haladtak. A bevonulást ima követte, melynek végeztével meggyújtották a gyertyákat és kettesével térdet hajtottak a főoltár előtt Szűz Mária nevében. Ezután az evangéliumos könyv előtt fejet hajtva elvonultak. Ezt követte az eskü, melyet az evangéliumos könyvre tett kézzel mondtak el, amit az eskü végén megcsókoltak. Ennek végeztével az elnök és az oltár előtt fejethajtva beálltak a saját helyükre. Az „Oltalmad alá futunk" ima végén a bevonuláshoz hasonlóan kivonultak a temlomból, ami az avatás végét jelentette. 175 Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az iskola lelkiségét a ferences lekiség részét képező Mária-kultusz nagy mértékben uralta. Az iskola belső életének elemzése végén említést kell tennünk arról a munkáról is, ami az iskola belső életét a külvilág felé ismerté tehette. Ilyenek voltak a viták, előadások, színi játékok. Ezek az iskola által rendezett viták, előadások és szmi játékok alkalmasak voltak arra, hogy a professzorok és magiszterek és a tanulók közt egy újfajta kapcsolatot alakítsanak ki, ami által a tanulók jobban felkészülhettek felnőtt életükre. A viták, előadások tartásáról ugyan találunk bejegyzéseket 176 , de ezek alapján sem a viták témáját, sem a viták lefolyását nem tudjuk feldolgozni. Az iskolai színjátszás feldolgozását viszont a források lehetővé teszik. Ezt a munkát Kilián István el is végezte. Az érdekes, ám a szakdolgozat tárgyához szorosan nem tartozó terület ismertetése nem látszik szükségesnek. Csak annyiban érintjük ezt az iskolai tevékenységet, amennyiben összefüggésben van az iskola nevelési céljaival. Maga az tény, hogy az iskola színi előadásokat tartott, azt mutatja, hogy a miskolci minorita gimnáziumban fejlett iskoláztatás folyt. Ezek az előadások alkalmasak voltak arra, hogy a tanulók, kiknek nagy százaléka egyszerű társadalmi háttérrel rendelkezett, felkészüljenek közéleti pályák betöltésére. Ezen kívül cél volt az is, hogy a bemutatott drámák, vígjátékok művészi értékei javítsák a tanulók erkölcseit. Minden darabot kétszer mutattak be. Az első alkalomal, a generális próbán a rend tagjai vettek részt, ahol alkalmuk volt a darabbal szembeni esetleges kifogásaik megtételére. Csak az ezen a próbán átment színmű került nyilvános előadásra. Az eddig elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a gimnázium fejlődése tárgyalt korszakunkban jelentős volt. Az elemi tárgyak tanításával indult > 75 B.-A.-Z. m. Lt. XII. 2. 6. köt. 311v.-312r. f. m B.-A.-Z. m. Lt. XII. 2. 7. köt. 298. p.
