Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)

Viszonyításként érdemes a Kosáry Domokos által adott osztálybeosztást is összevetni a miskolci gimnázium osztály beosztásával, melyet az 1772/73-as év már vélhetőleg kiforrott rendszerén jól be lehet mutatni. A harmadik osztályt, a supremae classis grammaticae-t a szintaxisták, a második osztályt, a mediae classis grammaticae-t a konjugisták, az első osztályt, az infimae classis grammaticae-t a deklinisták képviselik. Igaz ebben a rendszerben nehezen helyezhetők el a grammatisták, akik Bajaynál a supremae classis grammaticae-t, és a nagyobb parvisták és a kisebb parvisták, akik ugyanott az infimae classis grammticae-t képviselik. A grammatisták osztálya a Kosáry Domokos által közölt osztályfelépítésbe beilleszthető, noha ezt ő maga így nem mondja ki, hiszen a supremae classis grammaticae-t két részre osztva két osztályban írja le, ahol a szintaxisták mellett a grammatisták lehetnek az előbb említett osztály másik része. Ha az 1748-as, még kialakulatlanabb osztályszervezettel vetjük össze a most tárgyalt osztálybeosztást, azt látjuk, hogy a harmadik osztály, a supremae classis grammaticae-t képviselik a szintaxisták, s amint azt az előbb kifejtettük, a grammatisták, majd az első osztályt, az infimae classis grammaticae-t a deklinisták. A második osztályt, a mediae classis grammaticae-t, mivel a konjugisták osztálya ebből a korból hiányzik, nem lehet a Kosáry Domokos által adott osztályszervezetben elhelyezni. Ugyanez a helyzet a nagyobb parvistákkal is. A kisebb parvisták, akiket Kosáry abecedáriusoknak hív, a legisták, a sillabisták és a volentisták osztálya mint elemi oktatást nyújtó osztályok eleve a gimnáziumi képzés keretein kívülre kerülnek rendszerében. Csak érdekességként említjük meg, hogy - a még kialakulatlan 1748-as állapotokra kevesebb figyelmet fordítva - a Kosáry Domokos nem a miskolci gimnázium adatain felvett osztály beosztása jobban fedi a ténylegesen kialakult osztálybeosztást, mint Bajay Amand hasonló, a miskolci gimnázium adatain felvett osztálybeosztása. Igaz, a Bajay féle osztálybeosztás az iskola első, az 1757es évvel lezárható szakaszának felel meg jobban. A kissé talán skolasztikus ízűre sikerült elemzések után, amit azért ment a Ratio studiorum jócskán skolasztikus szelleme, próbáljuk meg a tényleges miskolci osztálybeosztást valamiképpen a Ratio studiorum szellemében rendszerezni a már említett Liber cathalogi studiosorum alapján. Az osztályköny teljes huszonnyolc évét figyelembe véve a következő osztályokkal találkozunk: a szintaxistákéval (1754-től 1758-ig első és második osztályra bontva), a grammatistákéval, a principistákéval, a nagyobb parvistákéval, a kisebb parvistákéval, a konjugistákéval, a konparatistákéval, a deklinistákéval (1751-ben kisebb és nagyobb deklinisták osztályra bontva), a minimistákéval, a legistákéval, a sillabistákéval, az alfabetistákéval és a volentistákéval. A felsoroláskor a magasabb képzést adó osztálytól indultunk ki. Természetesen egyik évben sem lelhető fel egyszerre mind a tizenhárom osztály. A legkevesebb osztállyal, néggyel, 1744-ben, a legtöbbel, tízzel, 1748-ban találkozunk. Hogy anyagunk áttekinthetőbb legyen három időszakra érdemes osztani tárgyalt korszakunkat.