Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)

tünk, hogy azt hat évben határozta meg, hiszen az oktatás maga osztály szinten éves szervezésű volt, s így egy adott osztály egy adott évnek felel meg, úgy azonban, hogy a humaniórák rendes képzési ideje három év volt. A gimnáziumi növendékeket az osztályok nevei után a következőképpen nevezte el: principisták, grammatisták, szintaxisták, poéták, rétorok.

141 Kosáry Domokos csak feltételesen beszél hat osztályos gimnáziumról, hiszen a classis elementaris-t, ahol a kis parvista vagy abecedarius gyermekek elemi oktatását végzik, nem számítja a gimnázium keretei közé. Az alsó gimnáziumhoz a három grammatikai osztályt sorolja infima, media és suprema elnevezéssel, ahol a declmisták /infima/ és a conjugisták /media/ a főnév és az igeragozást tanulják, a szintaxisták /suprema/ pedig két részben a mondattant. A felső gimnázium humaniórák név alatt poézis és retorika osztályokból áll.

142 A classis elementaris-t tehát nem számítja a gimnáziumhoz, s így a gimnáziumot öt osztályosnak írja le, ami öt év képzési időt jelentene, de a supremae grammaticae classis-ról azt állítja, hogy az két osztályra oszlik, s így végül ő is hat éves gimnáziumi oktatásról beszél, ami öt osztályban valósul meg. Ezek után hasznosnak tűnik megvizsgálni magát az eredeti dokumentumot. Az alsóbb iskolákra vonatkozó előírások (reguláé) a rethorica osztállyal kezdődnek és a humanitás, a supremae grammaticae classis, a mediae grammaticae classis osztályokon át az infimae grammaticae classis osztállyal végződnek. Az utasítások címzettjei a professzorok. Egy adott osztályra vonatkozó előírások felépítése a Ratio studiorum-ban a következő. Először előírja az előmeneteli fokot (gradus). Ezután következik a napi tanítási menet leírása (divisio temporis). Ezt követi az írásbeli dolgozatok javítására vonatkozó előírás (scriptionis corrigendae ratio). A következő utasítás az iskolai gyakorlatokról szól (exercitationes in schola), melyet hetente egy alkalommal írásban kellett elvégezni. Ezt követi a nyelvtan gyakorlásának módjára (grammatica exigenda) vonatkozó előírás. A következő utasítás a szerzők írásainak feldolgozásáról (praelectio auctorum) szól. Majd ezt követi az írásbelik elkészítésének módjáról (argumentum scribendi) szóló utasítás. A következő előírás a nyelvtani olvasmányokról szól (praelectio grammaticae). A záró utasítás a tanulmányi versenyekről (concertatio) rendelkezik, melyek annyira jellemzőek a jezsuita oktatási rendszerre. Mivel a dolgozatnak nem tárgya, nem mutatjuk be a fenti előírásokat nűnden adott osztályra vonatkozóan, de az első utasítás, az előmeneteli fok bemutatásával kivételt teszünk, hogy az iskolaépítés vázát jobban lehessen érzékeltetni. Amenynyiben a miskolci tanmenet és a Ratio studiorum közt forrásokban kimutatható különbség merülne fel, azok ismertetését és vonatkoztatását az adott helyen közöljük. Az infimae classis grammaticae feltételezi az írás és az olvasás teljes ismeretét. Az éves anyag tartalmazza a latin főnevek és igék teljes ragozásának, s 141 BERECZ S. 1905. 142. 142 KOSÁRY D. 1980. 100.